Miért nem szeretitek, ha becéznek titeket?
Nem értem azt sem, hogy már a gyerekeket is eleve erre nevelik. Sokan arra törekednek, hogy olyan nevet adjanak, amit majd nem lehet becézni, szabályosan rettegnek attól, hogy jaj, csak nehogy Katinak hívja valaki az én Katalinomat, mert jól megmondom majd neki a magamét, hogy képzeli...
Ez nem a kedveskedés hiánya? Szerintetek miért alakult ki a nevek becéző formája? Elárulom, nem gúnyból és nem lekicsinyellésből, ha valaki ezt gondolta volna. Tehát nem értem, hogy miért kell menekülni a becézés elől. Attól még senki sem lett komolyabb.
Nálunk 15 éve anno a gimiben az volt a befogadás, szeretet jele, ha valakit becéztek, még a tanárok is. Engem persze nem becéztem, és odáig jutottam, hogy emiatt megutáltam a nevemet. A családban is mindenki becéz, a rokonok is, így érzem, hogy kedvesek velem. Például (kitalált névvel) szívesebben megyek, ha úgy hívnak, hogy Kati, gyere, mintha azt mondanák, hogy Katalin, gyere. Ez utóbbi nekem a postás, a hivatalnok, a bankos és egyéb ismeretlen emberektől elfogadható, mert még a főnököm is Katinak hív, aki ismer.
Tehát ennek a lélektanát szeretném megérteni. Ki miért szereti ezt a lélektelen becenév nélküliséget?
válasza:Nálam a becenév bizalmi ügy. Nem szeretem, ha ismeretlenek, vagy olyanok, akikkel nem vagyok szoros kapcsolatban "Andi"-nak hívnak. Azoknak "Andrea" vagyok.
Mikor a postás, akivel évente 5-ször futok össze leandiz, az kicsit olyan, mintha hátbaveregetne.
Na, pontosan, én is a postásnak írtam a Katalint. Így van.
Na de családban? Itt annyi kérdésben lehet olvasni, hogy majd megmondom a rokonoknak is, meg a nagyiknak is, meg az óvónéniknek is, meg a..., meg a...
válasza:Hát, ha bárki a családból Andreának hívna, biztos felröhögnék. Az olyan arisztokratikus lenne. Ennyi erővel már magázhatna is. :D
Családtagok, rokonok, barátok jobb, ha becéznek.
válasza:Eszembe jutott még valami:
Igen, az is gáz, amir írtál, hogy a szülők becézhetetlen neved adnak a gyereknek, de a másik véglet is gáz, amikor becenevet, vagy becenévszerű nevet anyakönyveztetnek. Ez nagyon édes, és tündéri, amig kicsi a gyerek. De majd ha érett felnőtt nőként is így kell bemutatkoznia.... szegény. Dr. Kenesei Csendike főkonzulasszony. :D
A napokban olvastam, hogy van már Dzsindzser, Britni, Damajanti, stb... azt hittem lefordulok a székről.
Jaj bocsi, nagyon OFF lett.
válasza: válasza:Én szeretem, ha becéznek. Igaz, a nevemnek vannak olyan becézett formái, amitől a víz ver. Ilyen például az "Ágika". Azt olyan hanglejtéssel tudják egyesek mondani, hogy a hátamon feláll a szőr. (Egyedül a nagypapám tudta szeretetteljesen mondani, hogy "Ágika", meg a Pótnagyim tudja még.
A családban szoktak Ágnesnek hívni (anyu pl. akkor, amikor rossz fát tettem a tűzre), de nagymamám is sokszor szólított "Ágnesom"-nak.
Egyébként szeretem, ha becéznek, több becenevem is van. Ha pedig szeretek/kedvelek valakit, akkor őr is elkezdem egy idő után becézgetni.
Az egyik ismerősöm pedig azért lett Tamás, mert az anyukája úgy gondolta, hogy még kicsi, addig Tomika, kamaszkorában Tomi, felnőttként pedig Tamás. Szerette volna, ha "van egy íve" a gyereke nevének.
válasza:Anyukám sokáig úgy hívott, hogy "csibecsont". Amikor ezt a szót kimondják, mindig egy elhagyatott, döglött kiscsibe jelenik meg vizuálisan előttem, akinek valamely csontja épp kikandikál.
Hát ezért utálom a becézést.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!