Mit tehetnék, ha így piszkálnak?

16 éves lány vagyok, középiskola második osztályos. Nem vagyok egy csendes teremtés, aki velem normális, azzal én is az vagyok, aki meg bunkó, azzal én is flegmázok. Nem direkt, ilyen a személyiségem. Van két srác, folyamatosan csesztetnek. Egyébként néha elhülyülünk, meg gondolom ezt is viccnek szánták, csak kicsit durva már... Ma az egyikőjük odaült a helyemre, megkértem, hogy engedjen oda, mondta, hogy üljek a padtársam helyére. Nem válaszoltam, leültem, aztán bejött a padtársam is, ezért megkértem, hogy tényleg engedjen oda, kb itt kezdődött az egész, de normális stílusban. Aztán a végén már ott tartottunk, bekapcsolódott a másik is, bár nem tudom mi baja, volt mire fel, de ilyenek lettek a végére, hogy milyen ronda vagyok, hogy anyám kivel jött össze, hogy én lettem belőle, a másik, amire nagyon pöccenek, hogy lovagolok, és jönnek azzal, hogy ló vagyok, oké, nem érdekel, de a "lóf*szt szopod" már kicsit erős szerintem. De mindezt elengedtem a fülem mellett, a csúnyázást sem veszem magamra, szerintem sem vagyok egy szépség, de igényes vagyok, nem zsíros a hajam, nem vagyok koszos, se büdös, szóval semmi ilyennel nem jönnek, és nem is lenne jogos, csak a külső, meg a ló. Mondjuk szerintem magát minősíti azzal, hogy mással nem bír beszólni sem, csak a külsőmmel, amiről egyáltalán nem tehetek. Aztán visszavágtam, nem káromkodva, normálisan a szemébe mondtam, hogy szerintem visszavehetne, mert ő semmit nem tett le az asztalra, az apja szó szerint befizette ebbe az iskolába, nem tanul, lóg, csomóból bukásra áll, szóval az eszére nem lehet büszke. Tudom, én is hibás vagyok ilyen vitákban, de most egyáltalán nem mondtam semmit, csak a helyemre szerettem volna ülni. Már sajnos az sem megoldás, hogy nem figyelek oda, most is csak ültem, hallgattam, ahogy beszélgetnek, egyik mögöttem, másik előttem ül, és beszélik, hogy jaj, neked is tetszik? Tudom, hogy tetszik, annyira szép, gyönyörűség, meg hogy de neki ló kell, stb, aztán néha be-beszólnak személyesen nekem is. Én visszavágok, de most nem tettem, mondom elvileg abbahagyják, ha nem figyelek, hát negyed óra után, az ilyen anyád kivel jött össze dolgok után felálltam, odamentem, pofánvertem, aztán kimentem. Barátnőm kijött velem, bőgtem, aztán még kb órán is szipogtam meg sírtam. Nem veszem magamra, mert szerintem tényleg csak magát minősíti ezzel, csak ezzel tudom levezetni csak a feszültséget, hogy sírok, bár most még így is sokáig bírtam... Aztán magyartanárom kérdezte, hogy mi a baj, rájött nagynehezen, mert levegőt is alig kaptam a bőgéstől, hogy piszkálnak, ő meg kb mosolygott, hogy hát nem gondolta volna, hogy egy ilyen stabil lányt hogy tudnak így megbántani... Osztályfőnököm is észrevette, mondta, hogy ilyenkor vágjam orrba, mert megérdemli, egyébként a tanárok is utálják a srácot, mert tök tiszteletlen, lóg, visszabeszél, szóval tényleg nyílik a zsebemben a bicska ettől a stílustól, meg mindenkinek. Az a baj, hogy most ha ezt megjátszottam igazából, mert tényleg annyira felhúzott, hogy mondom mostmár tényleg leütöm, mert egyszerűen nem veszi észre, hogy miket mond, és nem fogom hagyni magam, már csak azért sem. Viszont most ezzel lesüllyedtem az ő szintjére, kb erről fog mindenki beszélni, ezt fogom hallgatni, és mindenki félni fog tőlem, legalábbis erre számítok a mai után...

Hogy kéne reagáljak ilyen helyzetekben? Próbáltam azt, hogy nem figyelek, nem használ, mert nem csak nekem mondják, hanem így rajtam keresztül rólam beszélnek, de tényleg ilyeneket, hogy már a szüleimet hozzák fel, holott semmit nem tudnak sem a családomról, sem rólam... Viszont ebbe a verekedősbe sem szeretnék belemenni, de már egyszerűen úgy éreztem, hogy nem tehetek mást, mert nem hagyja abba, és az sem megoldás, ha ezeket lenyelem, mert egyaz, hogy nagyon rosszul esik, a másik, hogy tényleg nem teheti meg, hogy ilyeneket mondjon...