Veletek történt már olyan, hogy egy vadidegen ember annyira pozitív hatással volt rátok, hogy újult erőre kaptatok?

Nekem nincs ellenemre, ha valaki értelmes stílusban hozzám szól, nyit felém. Általában, ha olyan munkát végeztem, amely során emberekkel kellett beszélnem, mindig figyeltem rá, hogy pozitív benyomásuk legyen és a beszélgetés végén ne legyen több a gondjuk mint előtte.

Call centerben dolgoztam és el sem hiszitek hány ember van, akinek semmi gondja nincs az adott szolgáltatással, de mégis telefonál, mert pár kedves szóra vágyik, vagy az unokájáról akar mesélni. Volt aki szinte lelki-segélynek használt. Akármilyen ügyben találkozom emberekkel, nagyon közvetlen szoktam lenni, mert mindenkinek jólesik szerintem,

ha úgy érzi, hogy valaki szimpatizál vele.

Egyáltalán nem nehéz pár kedves szót váltani akár ismeretlenekkel is. Nem kell egyből barátkozni vele, de nem lehet tudni, hogy az adott személynek mennyire van tele a hócipője az életével. Lehet, hogy egy kis emberséggel mély gödörből ránthatunk ki valakit :)

Igen, nekem volt egyszer, hogy teljesen magam alatt voltam, es lementem a medencéhez (egy Apartmenben laktam, azért tudott oda menni egy idegen) hogy egy kicsit kiszellőztessem a fejemet, mire odajött hozzám, és megkérdezte, hogy mi baj, mert nagyon szomorúnak tűntem. Ami csodálatos, bár abban az érzésben egy csöppet szomorú is, érzés volt, mert akkor épp arra gondoltam, hogy senkit sem érdekel, mi van velem... :)

(Egyébként ez nem egy felszedős duma vagy bármilyen más felszínes dolog volt, mert én láthatólag fiatalabb voltam nála, meg aztán többet nem is láttam. És csak ez iránt érdeklődött, meg egy picit utána elbeszélgettünk. :) )