Angliában milyenek a gyerekek? Úgy értem, hogy ott is ilyen rosszul viselkednek mint itt? Miben más az ő viselkedésük a magyar gyerekekétől?

Már egészen kicsi korában meg kell tanítani a gyereknek, hogy hol a határ. Nem pofonnal, hanem következetességgel és kitartással, de ez sok szülőnek nem megy. Ezért is van annyi problémás gyerek az ovikban és az iskolában, és az otthoni nevelési hibákat a kényszerből lett óvónők és tanárok csak súlyosbítják.

Az, hogy következetes vagy, nem azt jelenti, hogy rideg és szeretetlen vagy a gyerekkel, hanem azt, hogy nem engeded, hogy a fejedre nőjön.

A szeretet nem az, hogy mindent ráhagysz a gyerekre, hogy eldöntsön, pláne nem kiskorában.

Tudom, hogy rég tetted fel a kérdést és csak most találtam rá véletlenül, de szerintem nagyon jó témát hoztál létre. Úgy érzem, muszáj vagyok erre válaszolni.

Én jártam kétszer Angliában. Ottjártamkor meglepődve tapasztaltam, hogy ott százszor neveletlenebbek a gyerekek, mint itt nálunk. Sok európai országban voltam ugyan, de azt hittem, nálunk rosszabb a gyereknevelés a kommunizmus bukása óta. Szüleim mondták, hogy annak idején másképp nevelték a gyerekeket. Mint ahogy engem is, mert én abban az időben születtem.

Visszatérve az angliai nyaralásomhoz: egyszer a Trafalgar téren láttam egy kisfiút, aki úgy makacskodott, hogy a földre feküdt, de nem hisztizett. Az anyukának elfogyott a türelme, felrángatta őt a földről és nem túl finoman rakta be a babakocsiba. A buszon egy anyuka beszélt az 5 éves gyerekéhez, de őt valami más érdekelte, mert nagyon nézelődött. Az anyukán láttam, hogy megsértődött, pedig szólhatott volna kedvesen hozzá, hogy figyeljen rá, ha mond valamit. Ezért azzal büntette a gyerekét, hogy nem nyomhatta meg a leszállásjelzőt.

Itt, Mo.-on sem foglalkoznak eleget a gyerekekkel. Az egyik rokonomnak 2 gyereke van. Mikor a nagyobbik megszületett, senki nem gondolta volna, hogy milyen problémák lesznek vele. Ez azért van, mert az anyja liberálisan nevelte őt, ami azt jelenti, hogy nem gátolta meg őt semmiben. Azt csinálhatott, amit akarhatott. Az apja meg úgy gondolta, hogy amit a felesége csinál, az helyes. Amikor bejelentették, hogy várják a második gyereküket, mindenki eljátszotta, hogy örülnek ennek, pedig valójában ki voltak akadva! Mikor elmentek, rögtön azzal vezették le a feszültséget, hogy "te jó ég, minek vállalnak még egy gyereket, ha nem foglalkozik velük???" Aztán lenyugodtak, és nem foglalkoztak többet ezzel. Majd úgyis belátja a nő, hogy hibázott.

A nagyobbik gyerek most iskolás és sok vele a gond, mert nem mindig van kedve iskolába mennie. Visítozik, ha nem tetszik neki semmi.

Komolyan mondom, hogy a nagymamám megutálta a két gyereket. Nem szívesen látja őket vendégül. Hozzáteszem azt is, hogy sokaknál kiverte a biztosítékot, amikor a nő az asztalnál, pont az ebéd kellős közepén szoptatta a babáját. El is ment tőle az étvágyunk, mikor megláttunk. A szoptatás fontos, de nem nyilvánosan, főleg étkezésnél.