Mit gondoltok arról, hogy egy barátnő, "elfelejti" meghívni a legjobb barátnőjét az esküvőjére?
A kérdés adott az előzmény pedig a következő.
Adott barátnőm, nevezzük nevén: Niki. 17 éve vagyunk állítólag legjobb barátnők, korunkat tekintve ez rekord, kisiskolás korunktól együtt voltunk jóban-rosszban. Azért írok előbb ide, mert ma volt a nagy nap, ezért nem rontanám a hangulatot hirtelen felindulásból, inkább kiírom magamból, hátha letisztul a kép a válaszoktól.
Tehát a szituáció a következő. Adott ideje ismerjük egymást.Én 100%-ot adtam a kapcsolatunkba mindig, sok időt volt nálunk, sülve-főve együtt voltunk, igaz nyáron egyszer sem találkoztunk, ez kölcsönös hiba. Aztán jött a felsőév általánosban és lett egy barátnője, aki miatt hanyagolni kezdett, de a végén már sírva jött, hogy én vagyok a legjobb. Megbocsájtottam, szintén jóban-rosszban. Majd jött a gimi és ugyanez lett a helyzet, hálistennek a lánnyal én is barátnő lettem, immár 9 éve 3-asban együtt vagyunk sülve főve. Sok dolgpn ment át, elköltöztek mert a szülei elváltak, megzuhant eléggé és lehet én sem voltam a legjobb barát mindig, fiatalság bolondság...lett egy barátja, akitől teherbe esett 6 éve együtt vannak, van 3 lányuk. Gimi után kicsit szétszakadtunk, én is 1-2 hetente jártam haza, de mindig mellette voltam, ha tudtam hívtam, feljártam hozzá, segítettem a babával stb. Jött a második kislány, ott volt egy kisebb kihagyás mert úgy éreztem, hogy totál kihasznál és az ajándélaimon kívül más nem kell-hiszen csak akkor hívott ha kellett valami-de kibékültünk. Majd jött a harmadik baba, hamarabb indult a szülés és akkor is előtte is tiszta szívből adtam és segítettem nekik, jártam hozzá a kórházba, vittem neki ételt, hívtam minden nap, aztán megszületett a baba tavaly decemberben és idén januárban találkoztunk utóljára. Interneten tartjuk a kapcsolatot, de nem jókedvemből nem megyek haza haem mert nincs pénzem és mert időm se mert folyton túlórázok, ha nem hétköznap akkor hétvégi másodállásban. Nem volt semmi harag, sokszor írtunk egymásnak, aztán most jött az esküvő, amit én ma tudtam meg, a gimis harmadik barátnő révén. Oké, lássuk be Ő a férje a 3 lányuk és két tanú volt, de egyik az állítólag nem annyira legjobb de mégis barátnő a harmadik felünk.Nekem egy nyikkanást sem szólt, pedig kezem lábam törtem volna, hogy hazamenjek (hozzáteszem, állítólag a 3.lánynak is csak a héten szólt), mert mindig arról álmodtunk, hogy egymás tanui legyünl Hát nem jött össze és tényleg marha rosszul esett, pedig szívből adtam neki ételt -mert a most már férje volt, hogy terhesen 200ft-al hagyta ott egész nap a suliban-, ruhát, játékokat, mindent megbeszéltünk, de én még ilyen nem láttam. Szerintetek? Ti megírnátok ezt neki? Mert én szívből ordítanék most vele, de nem fogom élete 4. legszebb napját galyra vágni..mit gondoltok? Előre is köszi
válasza: válasza: válasza:Ez az esküvő csak formalitás volt, a papírok miatt.
Gondolom azért nem szólt neked, mert egyrészt tudta hogy mennyit dolgozol, másrészt fél órára nem akart haza utaztatni.
Más lett volna a helyzet, és jogos lenne a dühöd, ha nagy esküvőt tartottak volna családdal, barátokkal. Na akkor azt mondanám menjen a fenébe, de így....
válasza: válasza:Kicsit nem értem, miért ragaszkodsz ennyire ehhez a lányhoz. Olyan, mintha a barátság már csak a Te fejedben lenne a régi, a mai helyzet nem ezt mutatja.
A nem meghívás miatt nem haragudnék, inkább azért, mert azt sem mondta, hogy lesz esküvő, titkolózott. Azt megértem, hogy a másik lányt választotta tanúnak (hiszen tényleg nagyon régóta nem találkoztatok), kényes helyzet lehetett neki is, mert nem akartak senkit meghívni, a tanúk kellettek, és neki csak egyet lehetett választani. De ezt illett volna neki magának megemlíteni feléd egy levélben.
Ez a barátság már rég megkopott, teljesen más életet éltek, már nincs meg az a mindennapi kapcsolat, a közös közeg, az apró hétköznapi események, élmények, amik összekovácsolnának titeket. Sok vargabetű volt ebben a hosszú barátságban, ne várd el ugyanazt az értelmi intenzitást, mint régen, gyerek-kamaszkorotokban.
Plusz baromi kellemetlen élmény lehet neki legbelül, hogy sokszor te álltál ki egyedül mellette, segítetted őt; nehéz más jószándékát elfogadni úgy, hogy emiatt ne távolodj el a másiktól, aki látott a legelesettebb időszakaidban. Ez látszólag ellentmondás, de az ember átlendülve 1-1 nehéz időszakon sokszor szégyelli az őt végigkísérő másik előtt a gyenge pillanatait.
Szerintem vedd vele felszínesre a kapcsolatot (bár ez már most is az), és annyit mondj, rosszul esett, hogy nem tőle tudtad meg, hogy összeházasodtak.
válasza:Most így elolvasva (kicsit bő lett), a barátosnéd egy jó gázos kapcsolatban van bent. lehet hogy férjura parancsa volt, hogy nem hívhat és az asszonynak nem volt választása.
Láttam már ilyet.
Biztos vagyok benne, hogy nem a most már férje mondta ezt, de a kapcsolatukat most hagyjuk, nem beszélném azt ki, zárjuk le ezt a részt annyival, hogy igen, az! Mellesleg Timit meghívni kevesebb oka lett volna, őt szó szerint gyűlölte régen (most már jobb, vagy jó a helyzet) nem kommentálnám mit tett Timivel egyszer, amikor eldurrant az agya, bár hozzáteszem, hogy a feleségét és a gyerekeit sosem bántotta.
A nagyon hosszú levél válaszolójának köszönöm, mert rávilágítottál a lényegre. Érzem én is, hogy már rég nincs minden rendben (fogalmazunk konkrétan, már több mint 10 éve) de az ember ragaszkodó típus és én foggal-körömmel harcoltam értünk, csak úgy látszik ez kevés volt. Lehet nem kellene neki felróni ezt, átgondolom még, mert nekem eléggé marja a lelkem ez a dolog jelenleg -gondolom mert friss- de megérteném az ő oldaláról is, hiszen rég nem találkoztunk, 200km választ el minket és 10.000ft, de hozzúfűzöm, hogy Timivel sem találkoznak olyan sűrűn, bár való igaz, hogy sokszor én rajta keresztül értesültem lényeges információkról. Tehát a baj bennem van, mert nem beszéltem vele eleget, nem kerestem elégszer és így tovább. Kellemetlen mikor rádöbbensz, hogy igazából sz@rt sem tettél, kiállás mellette, lelki támasz ide- vagy oda.
És még azóta sem írtam neki...egyelőre jegelem a témát, mert jelenleg olyan szinten forr a lelkem, hogy nem tartanám helyesnek
#1: ha ilyen állapotban írnék neki
#2: nem vagyok tahó, hogy az esküvője másnapján közöljem vele, hogy ez meg mi volt és *** és ***...
Úgyhogy alszok mág rá párat és addig is remélem, hogy nem ír, mert akkor elönti az agyam a méreg és biztos nem leszek kedves..bár így sem. Nem mellesleg, nemtudom miért csodálkozom, mert azt is én tudtam meg utóljára, hogy terhes..holott ő bizonygatja, hogy így szeret, úgy szeret..minden bizonnyal szereti, hogy kisegítem és, hogy mindig viszek a gyerekeinek ruhát, játékot és nekik ételt (mert igen, volt, hogy már megszorultak). Úgy érzem, hogy nem érdemeltem ezt meg és jól tudta ő is, hogy kezem lábam töröm csak, hogy eljussak, de még arra sem méltatott, hogy megkérdezzen és ez most nagyon de nagyon fáj
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!