Csak nekem tűnt fel, hogy egyre "elfajzottabbak" a kisgyerekek is manapság?

Figyelj, nyolcadikos vagy. Ha nincs ilyen korú kistestvéred, fogalmad sincs, hogyan működik egy egyéves. Egészen más bánásmódot igényel, mint egy nagyobb gyerek.

Az enyém nem egyéves, hanem már másfél, és akármilyen furán hangzik, megérti, ha valamit megmagyarázok neki. És akkor egy darabig nem csinálja. Verés nélkül leszoktattam arról, hogy a tévé mögé mászkáljon, hogy üsse a madárkalitkát vagy hogy minket csapkodjon. Pedig nem csodagyerek, és én sem vagyok szuperanya. Csupán nem arra kívánom építeni a tekintélyemet, hogy ütöm-vágom, és nem olyan emberré szeretném nevelni, aki felfelé nyal, lefelé rúg.

Egyébként meg hidd el, ez jóval összetettebb probléma annál, mint hogy ezeknek a gyerekeknek soha nem csaptak a fenekére. Az ismeretségi körömben nem egy család van, akik hiába fenekelték a gyereküket, mégis szemtelen, elviselhetetlen kölyök lett belőle. Rengeteg múlik az otthoni hangulaton, a szülők egymáshoz való viszonyán, a tévén, az esti mesén vagy annak hiányán, az együtt töltött tartalmas programokon stb. Ezek a dolgok a meghatározók, nem a popsira csapás vagy annak hiánya.

u.i.: Egyszer jártam egyetemistaként egy javítóintézetben. Megnyugtathatok mindenkit, hogy az ott lakók mindegyikét verték a szüleik.