Csak nekem tűnt fel, hogy egyre "elfajzottabbak" a kisgyerekek is manapság?

Vagyis pedagógus.

Már nem látok. :-D

Kedves 22.23

Nekem is hasonló korú a kisfiam, nem legyintettem még a fenekére, de azért két dologra kíváncsi vagyok. Nem kötekedés, tényleg érdekel:

1. Mi értelme van? Gondolom, az 1 évesed még pelusos. Egyáltalán érez bármit abból az ütésből? Mi is szoktunk úgy játszani a kisfiunkkal, hogy csapkodjuk hancúrozás közben a pelusát, de csak nevet rajta, hiszen nem fáj.

2. Ha rácsaptál a fenekére egy bizonyos dologért, akkor többet nem csinálja? Tehát pár popsira verés, és elszálltak a fegyelmezési gondok? Vagy sokszor el kell játszani? Mert akkor nem hiszem, hogy hatékonyabb, mint a magyarázás, én is addig mondtam a gyereknek, hogy nem mászhat a tévé mögé, amíg fel nem fogta.

Nem állítom, hogy ovis korában nem fog kapni a popsijára, ha rászolgál, de egyszerűen nem értem, hogyan működhet ez egy 1 évesnél.

22.23-as vagyok, azért örülök, hogy vannak akik egyet értenek, és főleg annak, hogy egy pedagógus is:))

Kedves 5 hónapos fiú anyukája.Majd meglátod mire képes egy 1 éves, én sem hittem el, hogy mennyire tudnak hisztizni, de nagyon is képesek rá, és nagyon is érti amit mondok neki, és azt is, ha ráütök a popsijára(amúgy kb 1x volt)

Kedves utolsó.A popsira verésnek a tekintély alapú nevelés kialakítása a lényege, ahogy korábban említették.

De nem a verés az általános, és nem is verésnek nevezném, csak jelzésnek,hogy elment az utolsó határig!

Ahogy írtam, eddig 1x kapott a fenekére.Azért volt, mert már nem is tudom hányszor mondtam neki, hogy ne másszon egy bizonyos polcra, mert veszélyes, el is vittem mindig, de csak odament.Akkor fogtam, felemeltem, mondtam neki, hogy "ezt nem lehet, mert meg fogod ütni magad", mire teljesen kiakadt, elkezdett visítani, és rám csapott egy nagyot.Na én e miatt ütöttem a pelenkás fenekére, meg is lepődött, megmondtam neki, hogy még egyszer meg ne lássam, hogy hisztizik, és felemeli rám a kezét.Azóta nem is csinálta.Nem azt mondom, hogy nem fogja soha többet, de muszáj megtanulnia, hogy vannak dolgok amiket nem csinálhat meg.

És vannak dolgok, amiket csak azért nem lehet mert én azt mondtam...Mert ha nem tanulja meg, hogy elfogadja amit mondok neki, hanem mindig mindent meg kell magyaráznom, akkor mit fogok vele kezdeni mikor tinédzser lesz??Akkor bizony lesznek helyzetek, mikor el kell fogadni, hogy nem mehet el ide-oda, és akkor úgy sem fogom tudni neki megmagyarázni miért nem, mert csak a saját igazával lesz elfoglalva.

Lehet nagyon drasztikusnak tűnik ez így leírva, de hangsúlyozom nem verem agyba-főbe a gyerekem!Alig kapott még ki, talán tényleg csak 1-2x, de muszáj megszabni a határokat.Ja és a hisztit soha nem fogom ráhagyni,mert szerintem az úgy nem működik...

Minket is így neveltek(5en vagyunk tesók),soha nem kaptunk ki úgy, hogy utána megalázottnak éreztük volna magunkat!

Soha nem pofoztak, nem vertek dühből, 1-2x kikaptunk a fenekünkre, utána ismertük a határokat.

Most lehet nagyon le leszek pontozva, de nem érdekel.

Már másik kérdésnél is elhordtak mindennek, mert le mertem írni, hogy nem árt a 2 évesnek, ha kikap azért, mert rugdossa az anyját...A szülőknek inkább egyszerűbb hámra kötni a gyereket is a kutya mellett...szerintem 1-2 nevelő célzatú fenékre verés kevésbé megalázó mint az utcán úgy sétálni, mint a háziállat.

Kedves utolsó!

Én már írtam egy korábbi hozzászólásomban hogy teljesen igazad van.Csak tudod ha azt írjuk hogy egyszer-kétszer oda legyintettünk a babánknak,az másoknak már úgy jön le hogy verjük a gyereket.Ezek a szuper anyukák akik nem nyúlnak a gyerekhez.Egy másik kérdésnél az egyik anyuka azt írta,őt harapdálja a gyereke de ráhagyja mert akkor lefog szokni róla.Hát én nem így gondolom.Én is le lettem már pontozva ez miatt egy másik kérdésnél,és most is le leszek.De nem érdekel.

Kedves utolsó!

Azért annyit hozzáfűznék a véleményedhez hogy 3-4 éves korban már késő elkezdeni a nevelést.Tapasztalom a környezetemben lévő anyukákon.3 éves korig nem foglalkoznak velük mindent rájuk hagynak,utána meg már késő nevelni.Mert mintha a falnak beszélnének.Az meg hogy sírt mikor rácsaptál a seggére,lehet hogy nagyot csaptál.

tegnapi 22.23-as vagyok.

Látod, ez a különbség!Én nem akkor csapok, mikor elszáll az agyam!!Mert ha akkor csapnék, akkor az dühből lenne, fájna neki, és nekem is lelkiismeret furdalásom lenne.

Amúgy nem tudom milyen volt a gyereked 1 évesen, de az enyém már nagyon is tudja mi van, érti mit mondok neki, és nagyon is értette, mikor a fenekére csaptam, hogy miért kapta.Nem kezdett el sírni, mert nem fájt neki, de meglepődött, azonnal abbahagyta a hisztit, azóta nem ver engem....Ja és ez nem tegnap volt:)

Szerintem is késő 3-4 évesen elkezdeni...Kisfiam most kezdd el járni, már most fontos neki határozottan megtanítanom, hogy fogja a kezem mikor sétálunk.Nem érdekel ha hisztizik,nem engedem el, mert ez veszélyes neki...

Kedves 12.31es, örülök, hogy nem vagyok azért egyedül, ezt jó tudni:DD

Lehet nem hiszed el, de egy csepp dühöt sem éreztem akkor.De van, hogy dühös vagyok rá, nem tagadom, akkor viszont lenyugtatom magam, elszámolok 10ig, vagy leteszem és kimegyek a szobából 1 percre.Dühből nem verem meg!!

És nekem kicsit vicces, hogy 1 évesen még nem lehet nevelni:))Hogy hogy nem lehet??Oké, kicsi, és nyilván máshogy kezeli az ember a szituációkat mint egy 3-4 vagy egy 10-12 évesnél, de attól még kell nevelni!

De én sem szeretnék vitatkozni, én is csak a véleményem írom...