Miért szeretik sajnáltatni magukat az emberek?

Néhány embernek szüksége van rá, hogy néhány jó baráttal, vagy rokonnal megbeszélje a gondjait, hogy utána könnyebben tudja megoldani őket, esetleg segítséget kér.

A probléma ott kezdődik, mikor egyesével hívja fel telefonon az ismerőseit valaki elsírni hogy milyen szar most neki, de tenni nem akar, vagy ami még rosszabb, kiírja f@szbukra hogy szar neki, megvárja hogy lájkolja 99999999999 vadidegen "ismerős" és amikor kérdezik hogy mi a gond, mindenkit leolt hogy semmi közük hozzá. Pedig kiírta valamiért... Mindennek a legalja amikor csak elkényeztetett plázapitsák kiírogatják hogy apuci fehér színű Iphone-t hozott rózsaszín helyett és mindjárt felvágom az ereimet. FELTŰNÉSI VISZKETEGSÉG! Engem is nagyon idegesít!

Most konkrétan mire gondolsz? Ha egy barátod hozzád fordul a problémájával, vagy csak hallod, hogy valaki mindig sajnáltatja magát? Az utóbbi tényleg bosszantó, meg aki nem akar változtatni, csak sajnáltatja magát, ugyanakkor avval nem értek egyet, hogy az ember mindig kussoljon és magában rendezzen el mindent. Rengeteg testi megbetegedést is okozó lelki probléma forrása, ha az ember a szőnyeg alá söpri a problémáját, "eltereli róla a figyelmét". Abban is segíthet külső ember, hogy megállapítsa azt, amit írsz, hogy ezt a gondot meg kell oldania, vagy nem lehet, úgyhogy el kell valahogy fogadnia a helyzetet.

Én sem szeretem azt, aki mindig panaszkodik, de igenis tud könnyíteni ezzel a lelkén, szóval nem hülyeség a dolog..

"Az elterelni a figyelmét úgy értettem, hogy miután már szembe nézett azokkal a dolgokkal, amikre nincs megoldás, lerendezte magában, elfogadta őket, ezután már nincs értelme azon rágódni, hanem más dolgokkal kell lekötnie magát, nem az önsajnálattal, mert azzal nem megy semmire sem."

Ezt aláírom! Az ilyen üres önsajnálat tényleg kiborító. Meg, mikor valaki mindig ugyanavval a problémával jön, mikor már az ember meghallgatta, átrágtunk 25x, de neki jól esik mondani-mondani..

Csak arra reagáltam, hogy első körben az "elsírom a problémáimat, még semmi sem fog megváltozni, semmi sem fog megoldódni" nem teljesen igaz, sokat segít a kibeszélés. De így már értem mire gondolsz, az már tényleg átmegy egy határon.

Nem tudom, de már a tököm tele van vele.

Van egy jó barátnőm jelenleg, akinek annyiból állna a problémáját megoldani, hogy egyedül marad 1-2 hónapig, és igyekszik talpra állni.

De ő helyett bulizik, iszik, összevissza lefekszik mindenféle pasikkal, akiket 1-2 hete ismer, náluk lakik, aztán kidobja őket miután rájön, hogy háát nem olyanok, mint amilyennek hitte őket, nem jár be egyetemre és nem tanul, kb. meg fog bukni mindenből.

A családja és a barátai is segíteni próbálnak neki, tanácsokat adni, de le se sz*rja és pont az ellentétét teszi mindennek. És tudjátok közben mit csinál???? Éjjel-nappal sírva-bőgve sajnáltatja magát, hogy ő szar és mindenki utálja.

A következő az lesz, hogy jól tarkón csapom és otthagyom, mert már 3-4 hónapja az egész környezete miatta stresszel.