Mi a véleményetek erről? Avagy a két nézet teljes szembeütközése?

Általában az emberi kapcsolatokra szokták mondani, hogy ha valamit nagyon akarsz, az nem fog összejönni. Például, ha egy harmincéves nő nagyon rágörcsöl a családra, házasságot és kisbabát akar azonnal, akkor ezzel önkéntelenül is elriasztja a férfiakat, akik érdeklődnek ugyan, de egyelőre csak ismerkedni szeretnének.

Ami viszont nem két emberen múlik, mondjuk, hogy álommelót akarsz, akkor igenis meg kell tenni érte mindent, tanulni, dolgozni, továbbképezni magad és túlórázni, amíg végül elő nem léptetnek. Hát valahogy így.

Igen, karrier vonatkozásában az az igaz, hogy minden tőled telhetőt meg kell tenni, hogy elérd, amit akarsz.

Nekem személy szerint emberi kapcsolatok kapcsán is ez a tapasztalatom. De tényleg! Mindig meg kell tenni azt, ami még max. belefér - gondolok itt arra, hogy nem rátapadni valakire, mint egy pióca, de az illem határain belül mindent meg kell tenni. Nekem ez a tapasztalatom.

"a lúzer aki 1000 lánynál bepróbálkozik 1 este alatt és az egyik bejön neki, azaz eléri amit akart..."

Mitől lúzer, aki eléri, amit akart?

Ha bölcs rabbi történetére gondolok akkor:

"Van az a nézet, amit előszeretettel hangoztatnak, hogy ha valamit nagyon akarunk, akkor azt nem fogjuk megkapni, mint ahogy, ha hirtelen akarjuk a vizet a kezünkbe tölteni, akkor kifolyik belőle, de ha lassan összetesszük a két markunkat és nem mozgatjuk, akkor a víz megmarad benne."

Ez igaz.

"Ezzel ellentétben van az a nézet, ami azt hirdeti, hogy nagyon akarni kell mindent, a lehető legnagyobb bedobással és legrámenősebben, erre pedig nem jut eszembe más példa, mint a lúzer aki 1000 lánynál bepróbálkozik 1 este alatt és az egyik bejön neki, azaz eléri amit akart... "

Ez is igaz.

"A példáktól eltekintve is ez a két nézet tökéletesen ellentmond egymásnak..."

Ez is igaz.

Paolo Coelho: Az Alkimista c. művében van egy jó részlet:

Egy kereskedő elküldte fiát minden emberek legbölcsebbikéhez, hogy tudakolja ki tőle a Boldogság Titkát. A fiú negyven napig vándorolt a sivatagban, míg egy magas hegyen álló pompás várkastélyhoz nem ért. Ott élt a Bölcs, akit keresett: Hősünk, ahelyett hogy egy szent embert talált volna ott, a vár nagytermébe lépve zajos forgatagba csöppent: kereskedők jöttek és mentek, a sarkokban emberek beszélgettek, egy kis zenekar kellemes dallamokat játszott, s egy hatalmas asztalon a vidék legfinomabb ételei sorakoztak. A Bölcs mindenkivel beszélgetett egy kicsit, s a fiatalembernek két óra hosszat kellett várakoznia, míg rá került a sor. A Bölcs figyelmesen meghallgatta, amikor vendége előadta jövetelének okát, de azt mondta, éppen nincs ideje arra, hogy a Boldogság Titkát elmagyarázza. Azt ajánlotta neki, hogy járja körbe a palotát, és két óra múlva jöjjön vissza. ,,De szeretnélek valamire megkérni - tette hozzá a Bölcs, és a fiatalember kezébe egy kiskanalat adott, amelybe két csepp olajat töltött. - Fogd ezt a kanalat, és figyelj, hogy útközben ne lötyköld ki az olajat.''

A fiatalember így járkált föl-le a palota lépcsőin, és szemét le sem vette a kiskanálról. Két óra múltán visszaért a Bölcshöz.

,,Nos hát - kérdezte a Bölcs -, láttad a perzsaszőnyegeket az ebédlőmben? Láttad a kertemet, amelyet a kertészem tíz éven át épített? Észrevetted a gyönyörű pergameneket a könyvtáramban?''

A fiatalember szégyenkezve ismerte be, hogy semmit sem látott. Csak azzal törődött, hogy ne löttyintse ki az olajat, amit a Bölcs rábízott. ,,Akkor menj vissza, és nézd meg világom csodáit - mondta a Bölcs. - Nem bízhatsz olyan emberben, akinek a házát nem ismered.''

A fiatalember már nyugodtabban fogta meg a kiskanalat, és ismét sétára indult a palotában, ezúttal megfigyelve minden művészi alkotást a mennyezeten és a falakon. Látta a kerteket, körös-körül a hegyeket, a gyönyörűséges virágokat, felismerte a kifinomult ízlést, amellyel a műalkotásokat méltó módon elhelyezték. Amikor visszament a Bölcshöz, részletesen beszámolt neki mindenről, amit látott.

,,De hol van a rád bízott két csepp olaj?'' - kérdezte a Bölcs.

A fiatalember rápillantott a kanálra, és látta, hogy az olajat kilöttyintette.

,,Nos, ez az egyetlen tanács, amelyet adhatok neked - mondta a Bölcsek Bölcse. - A Boldogság Titka abban rejlik, hogyan lássuk a világ minden szépségét úgy, hogy közben ne feledkezzünk meg egy pillanatra sem a kanálban lévő két csepp olajról.''