Miért utálják ennyire az animéket? És miért ítélik el azokat akik nézik?

Speciel azért utálom mert két barátom életét teljesen negatív irányba sodorta. Amikor meg én néztem, annál magányosabb soha nem voltam.

Az egyik haverommal teljesen jól kijövök, de amióta belenyomta fejét a japán homokba, kikerült a közösségi életből és képtelen beilleszkednk. Nem utáltuk ki, de mással már nem képes foglalkozni. Minden beszélgetésünk végül arra tér át hogy anime így meg úgy és ez szimplán idegesítő. A másik bonyolultabb eset. Ő is olyan mint az előző, de már nem vágyik elfogadásra. Azt tervezi hogy hogyan fogja fenttartani magát úgy, hogy nem mozdul ki egész életében. Mármint dolgozni sem. Barátokhoz sem. Persze conra negyedévente eljárna. Teljesen kizuhant a való világból. Irreleváns elképzelései vannak mindenről ami körülveszi. De azon kívül a sarki boltig menne max. Most próbálok neki segíteni, hogy visszarázódjon, de neki minden szent ami japán. A hikimori életforma is. És hangsúlyozom, nem vagyok féltékeny, nem is ártani akarok nekik. Egyszerűen a barátaim és szar nézni hogy mi történik velük.

Nem az animék hibája, hogy lelkileg gyengék a barátaid. :)

Szerintem ^^