Miért utálják ennyire az animéket? És miért ítélik el azokat akik nézik?

Te, nem tudom, rajtad kívül ki utálkozik itt.

Feltettél egy kérdést, mert érdekelt miért utálják az emberek az animét.

Hozzáteszem nem mindenki utálja, de én leírtam, hogy miért nem kedvelem ezt a műfajt.

Leírtam hogy egy rossz élményem volt ezzel kapcsolatban, és hogy függőséget okozott egy barátnőmnél.

Erre te azonnal letámadtál. Személyeskedni kezdtél anélkül, hogy ismernél.

Én meg voltam olyan hülye, hogy belementem a játékodba.

Hát ez van, remélem kitomboltad magad.

Benned van a sok gyűlölet nem bennem.

Én személy szerint nem szeretem az animét, leírtam miért. te kérdezted a véleményt, én leírtam és te nem fogadtad el.

Hogyan várod, hogy a te véleményed elfogadják, ha te sem fogadod el, hogy ellentétes vélemény is létezhet?

Én, egy arctalan senki egyáltalán nem akarom a te véleményedet megváltoztatni. De ha nem bírod az ellentétes véleményeket, akkor legközelebb ne tegyél föl olyan kérdést, amire esetleg olyan válaszokat is kaphatsz amilyeneket nem szeretnél.

Na, az arctalan senki ezennel kilép, és engedi hogy tiéd legyen az utolsó szó, anélkül úgysem hagyod abba az értelmetlen vitát.

Bocs, nem olvastam el a válaszokat, előre elnézést kérek, ha ismételnék valakit.

Szerintem az lehet az oka, hogy sokan zsigerből utálják az animéket, hogy annak idején elkönyvelték valami agresszív, értelmetlen hülyeségnek az egészet. Ugye kezdetben, még a kilencvenes évek végén az RTL Klub adta a Dragon Ball-t, egy olyan rajzfilm blokkban, ami kimondottan a kisebbeknek szólt, tehát a 6-12 éves korosztálynak. Mindezt abból a megfontolásból, hogy "ami rajzolva van, az mese, és gyerekeknek szól". Lövésük nem volt róla, hogy az animék nem csak gyerekeknek szólhatnak. Magyarországon szerintem most is sokan így gondolkodnak, egyszerűen nem tudják hová tenni, hogy egy rajzfilm nem csak gyerekeknek szólhat.

Nos, én nem vagyok egy nagy anime-fan, de nincs bennem semmi utálat. Azokat szeretem, amikben nincsenek ilyen "nem valóságos" elemek, ezt nem tudom máshogy megfogalmazni, mert nem nagyon értek hozzá. Az olyanok bejönnek, mint pl. a Nana. Továbbá engem néha iszonyúan tud irritálni, amikor a szereplők olyan eltúlzottan reagálnak bizonyos dolgokra. Ha már kellően ráhangolódtam, akkor nem zavar, de elsőre mindig idegesít :)

Az emberek többsége nem utálja vagy ítéli el, hanem szánalmas hülyeségnek tartja. Én ismerek néhány animet semmi bajom velük van olyan amelyik tetszik is. Egy bizonyos kor után tényleg fura amikor valaki ezt bámulja egész nap de semmivel nem rosszabb mint egy együttesért rajongani, olyan kamaszos dolognak tartom.

Egyébként nagyon támadó a stílusod, elég fura ezt látni valakitől aki éppen az elfogadásért kampányol. Ha te szereted miért nem teljesen mindegy neked mit gondolnak róla mások? Ha beszólnak mond meg normálisan, hogy neked ez tetszik te se szólsz bele az ő dolgaikba. A gond akkor jöhet ha beleszólsz te is.

Egyébként a probléma ott kezdődik, hogy a barátaid, családod már annyit látják, hogy animét nézel, hogy cseszegetnek miatta. Ahhoz azért már súlyos mennyiségeket kell nézni, hogy nekik ez nagyobb mértékben feltűnjön ám...

Mert az eléggé hihetetlen, hogy mind a család, mind a barátok pont abban a napi 3 órában néznek rád, amikor animéket nézel....

A kérdésből már kiderült, hogy itt rajtad kívül mindenkinek VAN logikája :)

Egyébként annyit számít, hogy a mennyiség igencsak behatárolja a függőség mértékét. Pl. napi max. 3-4 óra kikapcsolódásként nem feltétlen gáz, ha mellette a sulival, barátokkal, családdal, más hobbikkal is foglalkozik az ember. Azért 5-6 netán több óra felett már kezd igazán cinkessé válni, ugyanis nem jut idő semmi másra kb., és ebből már bőven leszűrhető, hogy az illető egyszerűen beteg, függő.

Azért azon csodálkozom, hogy neked mindent így el kell magyarázni, hogy megérthesd...