Miért utálják ennyire az animéket? És miért ítélik el azokat akik nézik?

Nekem voltak régebben dolgok, amiket leszóltam anélkül, h jobban ismertem volna. Mostanság már nincsenek, de vmi még rémlik azokból az időkből. Tudod, az ember tele van előítélettel. Ki jobban és feltűnőbben, ki kevésbé és észrevehetetlenebbül.

Amúgy miért barátkozol olyanokkal, akik nem fogadnak el téged úgy, ahogy vagy? Az emberek nem egyformán gondolkoznak és ezt így kell elfogadni. Aki pl engem leszól és képtelen elfogadni, annak többé nem keresem a társaságát. Hiszen vannak olyan emberek is, akiknek megfelelek úgy, ahogy vagyok!

És lehet, h meglepő, de ha te magad magabiztos vagy és kiegyensúlyozott, a környezeted kevésbé köt bele a szokásaidba. Vagy ha mégis, akkor könnyebb leszerelni őket. Ez saját tapasztalat. :)

Kedves kérdező hány éves vagy egyáltalán, hogy ez bánt?

Egyébként a válaszod is tipikus hisztis, nem fogadom el a másik álláspontját, fogadjanak el ők így engem stílusú volt. Na most ha te nem vagy képes elfogadni, hogy van, aki igenis falra mászik az animéktől, hogy várod el, hogy más elfogadjon téged így?

Engem személy szerint nem érdekelnek az animék, amíg nem jönnek szembe velem a szakmámból adódóan az általánosítások. Írtam, hogy láttam már jót, de az téged hidegen hagy, csak a negatívumokat vagy képes meglátni.

Az általam felsorolt populáris kultúra elemei pedig igenis szennynek minősülnek, mint ahogy az itthoni, vagy bármilyen populáris kultúra 90%-a is. Hogy miért? Mert abnormális, mert a befolyásolható rétegek - mint te és a korosztályod, gyanítom - kihasználására, butítására, lehúzására épül. Remélem nem kell megmagyaráznom, hogy mennyi pénz megy el külföldön ezekre a semmi mondanivalóval vagy jelentőséggel nem bíró jpop, jrock bandákra, animékre, mangákra, és hogy mindeközben az énekesek, írók, kiadók hogy röhögnek a markukba, hogy megint sikerült lehúzni egy adag buta fanatikust.

A wowos hasonlatot azért írtam, mert az egy olyan dolog, ami előtt emberek tényleg eltöltenek 10-12 órákat, és a tanulás, munka rovására megy ez. És ez gyakran van így az animefanokkal is. Mindegyikre van példa a környezetemben is.

Ami a ruházkodást illeti - igen, vannak tipikus animés ruhák. Vagy evezzük őket egyszerűen japánmajmoló, japános divat szerinti ruháknak. Gondolom tudod, melyikekre értem :) a lolitól kezdve az inuyashának öltözött kutyafüles barmokig minden.

És hogy az emberek miért általánosítanak? Mert emberek! Te is általánosítasz, azt hiszed, hogy akinek nem tetszik az anime az nem is volt képes megnézni. és nyilván van még ezer dolog, amiben általánosítasz. Sőt, nem csak általánosítasz, de meg is ítélsz: leszólod az embereket azért, mert nem látják azt ebben a trendben, amit te. Különösebb háttérinformáció nélkül egy kategóriába veszel mindenkit, aki nem szereti az animét, és elítéled őket érte.

Szóval vagy magadba nézel szépen, barátkozol a kis fanatikus barátaiddal, vagy túllépsz azon, hogy az emberek nem egyformák, és annak ellenére, hogy van 1-2 dolog, amit nem szeretünk egymásban, még lehet barátkozni.

Láss csodát, nekem is van nem egy anime/manga rajongó barátnőm, és sosem veszekszünk ilyesmin.

Volt egy barátnőm, akit úgy érzem valamilyen szintem elvesztettem az animék miatt.

Együtt kezdtük el őket nézni, mindketten felnőtt nők vagyunk. Azt hiszem a Naruto volt az első, aztán Inuyasa aztán mentünk komolyabbak felé is.

Számomra egy szórakozás volt, egy érdekes világ, amiben pattogatott kukorica csipegetés közben eltöltöttünk 1-2 órát majd mentünk pizzázni, sétálni, pasikról dumálni.

Tetszett, hogy kicsit kikapcsolok a mindennapokból és újra úgy éreztem magam, mint egy tini, aki összeül a barátnőjével DVD-zni majd nagyokat beszélgetnek egy pizza felett.

Ennyi volt számomra az anime, egy érdekes történet, amit követek, legalább egy szereplő, akinek beleélhetem magam az érzelemvilágába, majd kikapcsolom a tévét és élem tovább az életemet.

De a barátnőmet beszippantotta ez a különös univerzum. Találkozásaink egyre inkább a filmnézésről szóltak, és beszélgetéseink sem a pasikról, hanem japán színészekről, meg japán énekesekről, akik úgy néznek ki mint egy beszívott bohóc. A lány elkezdett történeteket írni az anime sorozatok szereplőiről majd saját kitalált karakterek életéről.

És bakker! Olvasótáborra is szert tett.

És másról sem szóltak a beszélgetéseink csak arról, hogy hányan lájkolták meg hány rajongót szerzett, mintha fontosabb lenne az ő véleményük, létezésük, mint az enyém.

Aztán elkezdett japánul tanulni, csak hogy írhasson ennek az elvont énekesnek.

Én kérdeztem, hogy most attól mi lesz jobb, hogy ír neki? Hát mert akkor büszkék lesznek rá a rajongótársai.

na ne!!!!

Egy lassan 30 éves nőnek nehogy már ez legyen CSAK a fontos!!!!

Elmegy dolgozni, majd hazajön (nem is tudom hogy bírja ki a munkaidőt anime nélkül), és első a net meg a sorozat, és otthon csak animéket ír, rajzol, filmez.

Se lakás (még albérlet sem), se hivatás, se pasi, semmi nem érdekli, csak ez az egy. Házimunkát nem végez, és már semmi másról nem lehet vele beszélni csak erről a világról.

Tudod miért nem szeretem az animéket? MERT FÜGGŐSÉGET OKOZ!

Mentálisan gyenge embereket teljesen beszippantja ez a világ.

Olyan emberekről van szó, akik nem képesek szembenézni az élettel és inkább a saját álomvilágukba menekülnek.

Nincs ezzel semmi baj, amíg egy tinilány álmodozásáról van szó. De aki felnőttként sem tudja különválasztani az anime-rajongást a mindennapi kötelezettségeitől, az már BETEG!

Addig nincs gond, amíg napi 1-2 órát animékkel kapcsolódsz ki. Végül is teljesen mindegy, hogy az ember Dr. House-t vagy Narutot néz szabadidejében, ha ez kikapcsolja, pihenteti.

De ha már minden gondolatod a japán filmek körül forog, és az egész délutánodat ez tölti ki, akkor az probléma. És akkor az is lehet, hogy azért szólnak le az ismerőseid, mert féltenek.

07:26-os:

Nem az anime okoz függőséget. Hanem akik hajlamosak függővé válni, azok hamar rákaphatnak. De ha nem az animéktől lesznek függők, akkor majd találnak helyette mást!

Én is kicsit függő voltam pár évig, de nem annyira, ahogy te leírtad. Viszont nekem az nagyon hasznos időszak volt, mert sok mindenre rájöttem közben és mire alábbhagyott a függés, azon döbbentem meg, h addigra felnőtt nő lett belőlem - lelkileg. Én nagyon örülök, h az animék világa szippantott be egy időre és nem más. Mert ezeken keresztül rengeteg problémával, élethelyzettel szembesülhettem anélkül, h tétje lett volna. Mintha regényt olvastam volna... csak itt kapsz egy látványvilágot is, ami ha tetszik, akkor magával tud ragadni.

És b*sszus, erőt adott a mindennapokhoz, és segített átvészelni minden sz*r időszakot. Megérte függőnek lenni, mert enélkül sok mindent feladtam volna...

Kérdező, te meg rettentően emlékeztetsz régi önmagamra. Nem tudtam én sem megérteni, miért csinálják ezt velem az emberek. De hidd el, nem számít az egész. Ha a suliban nincsenek olyan barátaid, akik teljesen elfogadnak, akkor majd később találsz ilyeneket. Addig meg átvészeled azt a pár évet. A családodon meg változtatni nem nagyon tudsz, de ők sem rajtad, ha nem hagyod magad. :) Ezt idővel belátják.

Kérdező, még annyit írnék neked, h túlságosan hamar ítélkezel! És túlságosan leegyszerűsíted a dolgokat. Az emberi érzelmek, társas kapcsolatok összetettebbek annál, ahogy egyelőre te látod. (Nézz még sok animét, mert még nem jött át neked belőlük a lényeg. XD)

Tudod, van az a hülye mondás, h "ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna". Én azt tanácsolom neked, h légy elfogadóbb és ne alkoss rögtön mindenkiről ilyen végletes véleményeket! Akkor majd hozzád is másképp fog viszonyulni a környezeted. :)