Hogy 'vakarjam' le magamról?

Van egy lány, akivel életemben 2x találkoztam. A barátnőim osztálytársa volt régebben, rajtuk keresztül 'ismertem meg' én is. Szilveszterkor együtt buliztunk, ő kiütötte magát, szóval este 10kor bealudt, tehát sokat nem beszélgettem vele, de viszonylag empatikus lény vagyok, úgyhogy mikor hajnalban hazaértünk a buliból bementem hozzá, hogy megkérdezzem él-e még. Ez az 'élmény' annyira megmaradt benne, hogy innen kezdve úgy néz rám, mint a legjobb barátjára kb. Azóta egyszer még találkoztunk, egy fesztiválon, de ott is este 10re kiütötte magát és elvonult aludni. Ezek ellenére elkezdett írogatni először fb-n üziket, aztán már cseten is rám írt, majd felvett msn-re. Ha látja, hogy fönn vagyok, rögtön rám ír, ha két percig nem válaszolok már nem is foglalkozom vele. Arról nem is beszélve, hogy minden ici-pici titkát elmondja nekem, ami alapból nem baj, mert ha másnak nem tudja elmondani, csak nekem..akkor hadd mondja. Viszont ha a barátaimmal vagyok (a rendes barátaimmal, akiket mondjuk 13-4 éve ismerek..) akkor leoszt, hogy miért vagyok mindig velük, össze vagyunk nőve meg ilyenek. Alapból nem szeretem, ha megmondják, hogy mit csináljak, főleg így, hogy nem is ismer. Nem akarok bunkó lenni, és tudom, hogy a nehéz természete miatt nagyon kevés barátja van, gondolom ezért ragaszkodik ennyire mindenkihez, akiben csak egy picit is látja, hogy esetleg barátok lehetnek, de már úgy érzem, hogy szinte megfolyt és ezt nehezen viselem. Azt hozzátenném, hogy akármit mondasz neki, ő 'leszarja' mindig az legyen, amit ő akar, borzasztó akaratos. Pl. múltkor el akart hívni buliba, de én mondtam, hogy nekem az az este nem jó, mert már megbeszéltem a többiekkel, hogy elmegyünk bulizni. Akkor két napig nem erőltette a témát, majd megint felhozta és kezdődött az egész elölről. Szóval..Fogalmazzunk úgy, hogy nehéz természete van. Hogy 'építsem le' úgy, hogy ne sértsem meg? Esetleg megmondani neki, hogy ha változtatna a viselkedésén, akkor esélye lenne barátokat szerezni vagy ilyenek?