Akiket rendszeresen kiskorúnak néznek: hogy bírjátok?

26 éves lány vagyok, csuda fiatal pofival és alacsony termettel "megáldva". Rendszeresen minimum 10 évvel fiatalabbnak néznek, és oké, hogy ez később majd nagyon jól fog jönni még nekem, meg ne legyen ennél nagyobb problémám, de engem már akkor is nagyon idegesít, mert időnként elég megalázó.

Csak a közelmúlt eseményei:

-boltban, postán köszönök normálisan: Jó napot kívánok!, erre viszontválasz: Szervusz!

-boltban, postán más esetben magázódunk egy darabig, majd nem bírja tovább a -sok esetben- középkorú hölgy, és elkezd tegezni: Mit adhatok még neked? Jaj, tegezlek, ugye, nem baj? Olyan fiatalka vagy!

Na most akkor én mit mondjak erre? A sokadik ilyen eset után leforrázottan mondom, hogy nem baj, és igyekszem elhúzni a csíkot.

-a bankban, ahova rendszeresen járok, egy félig ismerős ügyintéző nő a fejébe vette, hogy márpedig ő tegezni fog. Nem gyerekkorom óta ismer, hogy ilyet tegyen, látásból ismerjük egymást egy társaságból, látta már a személyimet is ötezerszer, nagyobb gyerekei vannak, mégis folyamatosan tegez, én meg azért is magázom. Már nem fogja észrevenni magát, ebben nem reménykedem, de lássa, hogy nekem ez nem kenyerem. Én még a régi illemet tanultam, miszerint egy bizonyos kor fölött idegenek nem tegeződnek. Szerintem én pedig már bőven kinőttem azt a kort, amikor idegenek még úton-útfélen letegezhettek.

-a legdurvább eset szintén a bankban volt, egy másik ügyintézőnél, adóval kapcsolatos papírjaimat mutattam neki az ügyintézéshez, erre átváltott tegezésre (addig nem szólított sehogy sem, a köszönésemet is bajusz alá morgással fogadta), és megkérdezte, hogy "Ugye, nem saját ügyben jársz el? Mert akkor be kell hívnod a papírok tulajdonosát." Igazából köpni-nyelni nem tudtam hirtelen. Majd pedig megmondtam, hogy ÉN VAGYOK A PAPÍROK TULAJDONOSA, AZ ÉN NEVEM ÉS AZ ÉN ADATAIM VANNAK A PAPÍRON, BÁRMILYEN FURCSA IS. Na erre úgy meglepődött ő is, hogy rögtön elhitte, nem kérte el a személyimet, majd igyekeztünk nagyon gyorsan befejezni az ügyet.

Nekem ebből már tényleg nagyon elegem van. Nem tudom, hogy mit tehetnék még, mert arcra elvileg normális arcom van, nem maradtam el a fejlődésben, szellemileg is teljesen ép vagyok, csak annyi, hogy én nem sminkelek, mint a tinédzserek és a nők többsége + genetikailag kissé fiatalabbnak is nézek ki. Na ez a kettő így összesen úgy hat az agyonvakolt tinik mellett, hogy őket nézik az én korosztályomnak, engem pedig az ő korosztályuknak.

Már direkt levágattam a derékig érő hajamat is hátközépig érőre, mert minden agyonszolizott cicának derékig ér a póthaja, mégsem segített semmit. Sminkelni emiatt nem nagyon szeretnék, mert extra érzékeny fehér bőröm van, nem lenne jó tönkretenni.

Normális, divatos ruhákban járok, de tény és való, hogy alacsony vagyok. Ha kicsit magasabb sarkú cipőt veszek fel, már úgy néznek rám, mint a kislányra, aki felvette anyukája cipőjét.

A szüleim kimondottan haragszanak érte, amikor mondom, hogy ez engem idegesít. Szerintük "nincs más bajom", meg "hülyeség emiatt haragudnom bárkire is", meg "örüljek neki". Minek? Hogy folyamatosan megaláznak ezzel? Így már nekik sem mondok semmit. A kifejezett ciki akkor van, amikor velük megyek valahova, mert a szüleim mellett triplán kislánynak kezel minden ügyintéző, boltos, postás, anyámkínja. Pl. anyu megkért, hogy intézzek el neki valamit, amíg ő átszalad máshová. Erre a nőci: inkább várjuk meg anyukádat. A pulykaméreg itt is elöntött: mondtam, nagylány vagyok már.

Mit lehetne tennem ilyen extrém durva esetben? Tényleg kezdjek el sminkelni?

Egyszer elmondtam a szüleimnek, hogy rajtam talán már csak az fog segíteni, ha férjhez megyek, és a nevemben lesz az Xné. Na erre az lett, hogy akkor meg Xnét fogják rajtam keresni, hogy hol van, küldjem be. A legrosszabb, hogy igazuk van.

Slusszpoén: barátom van, akivel szeretjük egymást, dolgozom, sokat tanultam azért, hogy legyek valaki.

Mit tudnék tenni? Csak a smink? Mert akkor valamit igazítok az arcomon sminkkel, ha az segítene, de sajnos tudom, hogy hamar ki fogja kezdeni a bőrömet.