Szerintetek is éretlen a mi generációnk?

Leírom az életemet és meglátjátok, hogy mire is gondolok.

Itt vagyok 22 évesen, jelenleg még tanulok, és mellette nem dolgozok.

Reggelente elmegyek, majd miután hazaértem vár a finom meleg étel. Lehuppanok az ágyba, átolvasom amit kell. Na ilyenkor már általában 17:00 van minimum, kezdődhet a "kockulás" megnézem ki van fent msn-n. Majd következik egy kis csetelés, után egy kis net, majd zárom egy kis játékkal a napot. (1 óra játékban semmi rossz nincs, emiatt nem kell megkövezni) Megnézem mi van a tv-ben, majd 10-11 felé elteszem magamat másnapra.

Hát igen, úgy érzem kb magam mint ha csak 16 lennék, és rohadt jó :D Amikor összeverődik a haveri kör, és ökörködünk, akkor se érzem magamat 22 évesnek, úgy érzem mint ha csak 16 éves lennék. Jókat röhögünk, esetleg kicsit beszélgetünk a csajokról, meg miegymás jön magától.

És tudjátok mit mondok, ha tanulás helyett dolgoznék, akkor se élném nagyon másképp az életemet. Tehát, abszolút nem lenne kedvem elköltözni, kizárt dolog lenne hogy gyereket vállaljak. Egy életért felelni, mikor még a sajátomét se tudom rendesen kézben tartani? áááá kizárt dolog. Ilyenkor azt szoktam mindig mondani, hogy gyereknek gyereket??? Hülyeség! Azon kívül ha van barátnőm az maximum 18 de inkább fiatalabb, tehát ő se akarná

Pedig 22 évesen elvileg már kész férfinek kellene lennem/lennünk. De ránézek a kotrásaimra, azokkal akikkel jelenleg tanulok. És kb 20ból egy állna készen az apaságra, és nem csak anyagiak miatt. Egyszerűen ránézel, beszélgetsz vele, és rájössz hogy baromira nem áll készen. Nagyon sokat kell még érnie lelkileg.

Nektek erről mi a véleményetek?