Vannak itt filozofikus jellemű emberek? Mennyi az ilyen emberek aránya a normálisakhoz képest?

nem mint tudományra gondoltam, hanem mint elmélkedésre, inkább a hétköznapi értelemben írtam.

persze gondolkodni valamennyire mindenki szokott, de olyanra gondolok, ahol kialakulnak összetett gondolatok, sajátos eszmék, vélemények

szerintem ez lenne ez egészséges akárhány évesen, buliba meg nem csoda hogy nem gondolkodni járnak az emberek

08:46

akkor elég rosszul csinálják, mert a viselkedésük rácáfol arra hogy gondolkodnának

vannak emberek, akik alapvetően mentális beállítottságúak. szerintem a többség érzelmileg aktív inkább

elég széles az érdeklődésem, leginkább az embereken szoktam, az életen, a világon pont ebben az elvont formában. sokat gondolkodok folyamatokon is, így képes vagyok másokat anélkül megismerni hogy bemutatkoznának, képes vagyok a "jövőbe látni", tehát tervező típus vagyok. magamat is szoktam vizsgálni a múltban és a tapasztalataim által, valamint a világ és az emberek tapasztalatai függvényében, ezekhez szintén hozzátartozik az "álmodozás", lehetőségek során kell végigmenni hogy megtaláljuk a nekünk megfelelőt.

érdekelnek az érzések, emberi értékek, emberek működése, társadalom, és a környezettel fenntartott kapcsolatunk. sajnos ezen is túl sokat gondolkodok, mert úgy látom hogy lassan eljutott az emberiség egy olyan pontra, ahol lelkileg kihalt, kimerítette a bolygóját, és a társadalmi szerkezete is lassan szét fog esni, ezért a jövőben lázadásokra számíthatunk.

például.

de a legtöbb ember nem jár nyitott szemmel. magyarkodik miközben teszkóból vásárol, szidja a férfiakat, miközben azzal jön össze aki tönkreteszi, a bulizásnak él, aminek valljuk be szintén nem a gondolkodás a lényege, gyűlölködnek, okoskodnak... egyszerűen minden megnyilvánulásuk azt mutatja hogy nem gondolkodnak kicsit sem.

vagy ha gondolkodnak is képtelenek elfogadni a válaszokat, a másik embert, más gondolatokat, más érzelmi világokat, és főképp empatikusan alulfejlettek.

elvégre a filozófia egyik lényege lenne a pártatlanságra való törekvés, objektivitás vagy interszubjektivitás. nem arisztotelészi meg platóni tételekről beszélek, hanem egyszerű következetességről.

09:24

erre nekem az a válaszom, minél többet gondolkodsz, annál több a gondod is.

az öngyilkosságot sosem azok követik el, akik beilleszkednek, buliznak, tvznek, tehát mindent megtesznek hogy ne legyen egyéniségük és szórakoztatva legyenek. mert abban a pillanatban hogy megáll az ember, gondolkodni kezd, aztán jöhet a "dobozolás", ha nem akarunk forradalmat.

igazán lényegtelen is, hogy honnan erednek a külső(?) hatások, a lényeg az, hogy mit tudunk változtatni a sorsunkon, már ha egyáltalán van szabad akaratunk.

fantasztikus dolgokban meg azért hisznek, mert reménykednek hogy a világ több, mint amennyinek látszik, pedig sajnos ilyen egyszerű és sötét, senki nem jön a jövőből vagy az univerzum másik végéből hogy megmentsen minket.

ugyanez a helyzet istennel, a szokásokkal, a történelemmel, az életvitellel, mindig valami olyat keresünk, ami kellemes illúzióba ringat, értelmet ad a létezésünknek, mert talán titkon tudjuk, hogy céltalanok lennénk a kocsink, az ufók, isten meg a sorozatok nélkül.

09:36

engem érdekelnek a megfigyeléseid eredményei, ha gondolod privátban keress meg

10:12

tehát azt akarod mondani hogy a viselkedésük nem a gondolkodásukat hanem a lelkierejüket tükrözi? avagy hiába szívok napi 1 doboz cigit, attól még tudhatom, hogy mennyire káros és mennyivel másképp kellene élnem?

igen ebből a szempontból összetett. csak akkor már 2 kritérium van, legyen értelmes is meg erős lelkű ember

persze tenni mindig nehezebb, de ha sokat gondolkodik az ember, erre is talál megoldást. szerintem aki nem tesz, az egy halálközeli állapotban lehet, akit nem motivál semmi sem, ezért csak álmodozik, de nem cselekszik.