Mondanál egy okot amiért nem kellene most elkeserednem? Egy pozitívumot az életemben?

köszönöm a válaszokat, kedvesek vagytok és örülök hogy vannak ilyen jó emberek mint ti, és tisztában vagyok vele, hogy még csak 19 éves vagyok és nem vagyok elkésve, de én már annyira szeretnék gyógyítani! múltkor bementem csak úgy a kórházba, és csodálattal néztem az orvosokat, ahogy ott jönnek-mennek, aztán kiültem a kórházi parkba, onnét néztem ahogy hozzák a mentőautóval a betegeket, és én is úgy ott akartam lenni azok között az orvosok között, akik majd meggyógyítják ezeket az embereket. Aztán járok vért adni is,hogy legalább így mentsek meg pár embert,és találkozhassak orvosokkal, de a véradással is voltak már problémáim- kétszer nem adhattam, na az nagyon fájt lelkileg, de aztán harmadszorra sikerült :) Magyarországon azért nem kezdem el, mert elég messze van, ráadásul érettségiznem is kellene újból és akkor a párommal igen ritkán tudnék találkozni. De nem adom fel és optimista leszek,addig próbálkozom, amíg fel nem vesznek, ha 85 évesen végzem el és csak egy beteget tudnék meggyógyítani, mert utána meghalnék, akkor végtelenül boldog lennék és elmondhatnám, hogy megérte várnom annyi éven át.

és még egyszer köszönöm a válaszokat