25 éves lány vagyok, szép, csinos, kedves. Miért van az hogy nincsenek barátaim? Pedig barátságos, segítőkész stb. vagyok. Sok ismerősöm van, de mégis barátség témában kerülnek, a barátnőm kevésbé szép aranyos, mégis rengeteg barátja van és népszerű.

A barátságnak semmi köze ahhoz, hogy hogy nézel ki. Ezt 25 évesen illene felfogni.

Ha nincsenek barátaid, akkor vagy nem próbálkozol eléggé, vagy mégiscsak van valami probléma a személyiségeddel.

Nem tudom miért kell leírni egyből a kérdezőt, hogy buta liba, meg a kinézetnek nincs köze a bartsághoz. A későbbiekben tényleg nincs szerepe, de az elejéén lehet. Én is mindig kinézet alapján ismerkedek elsősorban, mert szeretem a szép embereket, akiknek megfog a külseje. Most nem a klasszikus szépségre gondolok, hanem ha van benne valami ami megfog.

Kérdező

Szerintem is a személyiségeddel lehet baj, lehet félénkebb vagy, vagy valami ilyesmi dolog lehet. Vannak magányosabb természetű emberek is.

Az elsőnél a pont.

"szép, csinos.." na meg beképzelt egoista vagy..

Talán a nagy egoddal elkergeted a "barátaidat"-- ha visszavennél az egodból többre mennél, te ész.. -.-"

"Ha valaki szép és csinos, még nem feltétlen van elszállva magától. Mondja magára, hogy csúnya, vagy mi?"

Igen, de ha én sajnálkozom, hogy nincsenek barátaim, nem azt hozom fel érvként, hogy pedig szép vagyok...

"Sokan hizelegnek a nemeslelkű embernek, és minden barát az adakozóé." (Példabeszédek 19:6.)

Talán ez segít. :)