Hogy viszonyultok a fogyasztói társadalomhoz? Nekem tetszene csak az a baj hogy a lelkemet és az életemet (/teljes időmet) kéri cserébe ami azért így már nem tűnik jó üzletnek. ;)

Hááááát... lehet hogy még reggel van, lehet hogy hülye vagyok, de utána kellett néznem, mert nem vágtam a kérdést.

A Wikipédia szerint:

"fogyasztói társadalom olyan társadalmat jelöl, ahol (az egyre növekvő számú) javak és szolgáltatások fogyasztása az emberi élet (egyik) társadalmilag elfogadott célja, s egyszersmind sokak legfontosabb személyes motivációja..."

Aztán rábólintottam. Ja, tényleg.

Ma az embereket csak az teszi boldoggá, ha vásárolhatnak, javakat birtokolhatnak. Elég csak azokra az emberekre gondolni, akik azért vesznek fel hitelt (na jó, mostanra megszívták és leszoktak róla talán) hogy karácsonyra betegre plázázzák magukat.

Persze ez a boldogság csak három napig tart, aztán meglátják, hogy a szomszéd új tévét vett, és nekik is olyan kell. Oké, megszerzi a szerencsétlen vért izzadva és rájön, hogy ettől nem lett boldogabb, most egy aranyláncra hajt, hátha majd attól...

Most ezt a világot éljük, ennek van divatja. Majd ha összeomlik a gazdaság, akkor megint jön valami új életstílus. Ez az élet rendje.

Most inkább én vagyok furabogár, mert egy ezeréves, leselejtezett ingyen kapott tévével elvagyok (az se számít ha csak két csatorna jön be rajta), a számítógépem szerintem addig jó lesz, amíg megy rajta az internet, telefonból is egy strapabíró fajtát vettem, hogy csak akkor kelljen újat venni, ha már feladta a harcot. Ruhákat is úgy vásárolok, hogy jó minőségű legyen és minél tovább bírja.

Nem járom naponta a plázát, és mielőtt megveszek valamit, megnézem, valóban szükségem van-e rá. A boltokban található édesség-sósság-rágcsálnivaló hülyeségek jó részét nem is ismerem. És nem izgatnak. Nincs rájuk szükségem.

Persze nem azt jelenti, hogy szerzetesként elvonulva létezek és a számlámon gyűlnek a milliók. Pont ellenkezőleg!

Ha pénzem van utazásra, barátimmal programokra költöm. Nekem az élmények többet érnek, mint a kézzel fogható anyagi javak. A tévé úgyis tönkremegy, de egy utazás örök emlék marad, agy jól ápolt barátság pedig előbb utóbb meghozza gyümölcsét.

Fogyasztói társadalom van, ezt el kell fogadni, nem lehet megváltoztatni. Nem kell érte sírni, hogy milyen rossz. Minden kornak megvan a maga "rosszasága".

Úgy kell hozzáállni, hogy neked jó legyen. Minden kapható, elérhető. Tessék örülni és kiválasztani, mire van szükséged. Nem muszáj birkaként felvásárolni a fél plázát, mert a szomszéd is ezt teszi. Élj úgy, ahogyan neked jó. És ne törődj mások véleményével. Csak egy életed van, nincs idő arra hogy másoknak megfelelj!

24 éves nő vagyok, párkapcsolatban. Jövedelmet nem írok, de nincs okunk panaszra. (lehetne plazmatévé meg beszélő hűtőszekrény, meg egyéb nyalánkságok, de nálunk más a fontossági sorrend, mi az élményekre hajtunk :P)

vannak fogyasztók, vannak alkoholisták, vannak játékfüggők, mindenki mással üti el az időt.

persze én is unom, de a baj nem a rendszerrel hanem az alapanyaggal van, és akárhány okskodót megkérdezek a végén kiderül hogy azért ő sem igazán rugaszkodik el az anyagi világtól. én magam sem vagyok egy csupán lelki lény, de próbálok kilépni ebből

Szembemegyek vele. Persze könnyű, mivel annyira utálok vásárolni, hogy az máőr beteges. Bármilyen boltban tíz perc után szabályosan rosszul leszek.

Azt látom, hogy ma az emberek célja az, hogy minél több pénzt keressenek minél több munkával. Na ez egyáltalán nem érdekel. Nyilván élni kell, de nekem bőven elég, ha annyi a jövedelmem, amiből épp megélek, és inkább több szabadidőm van. Ez praktikusan azt jelenti, hogy havi 40-50 óránál nem vagyok hajlandó többet dolgozni, a maradék időben inkább olyanokkal foglalkozom, amit szeretek. Olvasok, zenélek, kertészkedem, varrok, a családommal vagyok, stb. Nem érdekel, hogy más mit gondol erről. Sokaktól megkaptam már, hogy naplopó vagyok. De úgy gondolom, hogy mivel annyit azért dolgozom, amennyiből megélek, így nem szorulok segélyekre, senkinek nincs köze ahhoz, hogy nem dolgozom havi 160-200 órát. Majd ha szükség lesz rá, akkor dolgozom többet, ennyi :)