Voltál valaha kiközösítve az iskolában? Miért? Mit tettél az ügy érdekében?

Voltam.1 teljes évig.Próbáltam volna megbeszélni velük,oszt.fő is segített volna.3an fordultak ellenem.kb.1 hónapig próbálkoztam,hátha..,de semmi.Így hagytam,és mindennap úgy mentem be a suliba,h a tanárokon kívül senki más nem szolt hozzám!!Szó szerint!Vagyis ők nyomták a mindennapos mocskolódásukat,de én nem törődtem velük.

Az volt a szerencsém,h utolsó év volt

Igen. Az oka: nem voltam olyan, mint a többiek, és nem tudtam, hogyan legyek olyan. Nem voltak márkás cuccaim, kütyüjeim, amiért lenéztek, idővel szinte mindenbe belekötöttek - ha nem találtak semmit, akkor provokáltak (sosem hagyták abba, amíg nem sikerült kihozniuk a sodromból), és, persze a tanárok szemében is mindig én voltam a bűnbak. Tenni semmit sem tudtam ellene, mert egyszerűen nem volt kihez fordulnom, senki, még a szüleim se vettek komolyan. Összességében volt hat pokoli évem, és két kevésbé rossz. A poén, hogy a tanáraim a végére belátták, hogy én nem én voltam a hibás.

Csak úgy tudtam túllépni rajta, hogy az ország másik végébe költöztem, ahol senkit sem ismertem, és teljesen új életet kezdtem.

Voltam, mert nem voltunk pénzesek, és mert anyám nem járt be nyalni a tanároknak (meg nem jópofizott a többi szülőkkel, akik imádták egymnást kibeszélni egymás háta mögött).

Aztán öten jó barátnők lettünk hatodik osztályban, és azóta is tartjuk a kapcsolatot. Akkor is hasonló volt a gondolkodásunk, ízlésünk, most is az.

21/L

A gimiben, elég félénk és fura voltam, a legtöbben akkor kezdtek el picsulni engem pedig nem érdekelt a külsőm. Gondolom ez volt mindennek a kezdőpontja, onnantól meg gáz volt jóban lenni velem, és divat volt cikizni. Utána megtaláltam a saját baráti köröm az osztályon belül, a többiekre meg tettem magasról,és a végére ők is kinőtték ezt.

Így utólag belátom, hogy egy idő után sokszor én sem megfelelően álltam a többikhez minden mindegy alapon, de teljesen őszintén akkor is úgy gondolom, hogy nagyon nem lett volna más a helyzet.