Volt már olyan érzésetek, hogy senki se szeret, mindeki kibeszél, és soha nem lesz barátod, barátnőd?

Egyáltalán nem vagy kövér, és általában az ilyen lájkolgatós cuccoknál egyik lány se dagadt, csak épp van mit fogni rajtuk, ami szerintem jobb mint egy "vékony" lány. Az az 5 kiló meg simán lemehet még suli előtt ha jól csinálod, de vigyázz hogy ne jöjjön majd vissza. Egyébként azokat lehet barátnak nevezni, akik elfogadnak olyannak amilyen vagy. Ha kibeszélnek, csúfolnak, azok NEM a barátaid. Nem tudom hogy képes valaki ilyenek után is barátkozni az effélékkel. Nekem borzasztóan elmenne tőlük a kedvem.

De a kérdésre válaszolva, igen volt ilyen. Én is duci voltam. 15 évesen 98 kiló voltam a 170 cm-hez. Nem voltam vak, láttam hogy a hátam mögött megszólnak meg gúnyolnak. Ha pedig velem beszéltek akkor "jófejek" voltak. De nem érdekelt. Úgy gondoltam ezt már csak kibírom míg vége a sulinak, utána úgy se keresem őket, ők se engem, így mindenki jól jár. Annyira ocsmánynak láttam magam, hogy sose tudtam olyasmire gondolni hogy egyszer kelljek is bárkinek.

Azóta eltelt pár év, most 18 vagyok, a volt osztálytársaimmal azóta nem beszélek, sőt. Viszont találkoztam párral. Amikről ők nem is tudnak. Hogy miért? Mert mindannyian lazán elsétáltak mellettem. Annyira megváltoztam hogy meg se ismernek, úgyhogy várok még a pillanatra mikor végre normálisan is találkozunk, és meglátják miből mi lettem. Mondjuk nem görcsölök ezen igazán, vagy eljön ez az idő vagy nem. Igazából már nem érdekelnek, mert nem számít ők mit gondolnak rólam.

Visszatérve a te problémádhoz, ne barátkozz ilyenekkel. Hidd el vannak még normális emberek, nekem is nagyon jó barátaim vannak, megfordult pár olyan aki kihasznált de igyekeztem túllépni rajtuk.