Az ilyen vagy ehhez hasonló személyiségű emberek hogyan csinálják? (lent)

"A zsenik egy külön világ, csak ők érthetik meg a saját működésüket..."

Ő most nem kifejezetten a zsenikről beszél. Hanem az életművészekről, meg az ilyen "bajnokokról". A zseniknek nem feltétlenül van ekkora önbizalmuk, ők sokszor túl mizantrópok, túl elvontak hozzá. Habár a társadalom később megbecsüli őket.

Sem zsenik, sem életművészek, sem bajnokok.

Egyébként az sem ritka, hogy nincs szakértelmük, mégis így lépnek fel.

Egyébként gondolom a popkultúrából ismert House-szerű figurákra gondolsz.

A személyiségzavarok között van egy olyan, amit karakterpáncélnak neveznek. Régi sérelem, csalódás miatt az ember elzárkózik az érzelmek elől, egyáltalán nem tudja kezelni őket, vagy csak elviselni, ha még viszont szeretne, még sokkal sebezhetőbbnek érezné magát. Ezt egyszerűen nem vállalja. Minden szituációra és közeledésre ugyanazzal a berögzült elutasítással válaszol, gúnnyal és lenézéssel, hidegséggel, életuntsággal. A környezetük egy idő után ehhez hozzászokik, és tudják, hogy ez nem nekik szól személyesen, so mernek a közelükbe menni, mindaddig, míg egy személyes sértéssel el nem lökik őket, határozatlan időre. A páncél tehát az irónia, a keménység, és komolyság. Ez bizonyos állandóságot jelent, ami vonzhat másokat, illetve az érettség, műveltség látszatát.

Az önbizalom is kétséges. Miért kéne bárkinek is bíznia magában ahhoz, hogy ellökjön mindenkit, aki szeret? Hisz a szeretet elfogadásához kell igazán nagy önbizalom, és ahhoz, hogy a helyzeteket megfelelően reagáljuk le, tehát aki kedves hozzánk, azzal kedvesek legyünk, aki komiszabb, azt lerázzuk. A karakter ehelyett mit érez? A kedves emberekkel bizalmatlan.