Miért csak az előre levetített, elképzelt szituációkat tudom teljesen élvezni?

A valóság oly bizarr, vagy teljesen kiszámítható, ami unalmas, vagy teljesen kiszámíthatatlan, ami félelmetes. Bármely eset áll fent nem érzem jól magam és ezzel szerintem nem vagyok egyedül. Tudom jól, hogy azért tűnnek jobbnak az előre elképzelt szituációk, mert én rakom össze úgy, hogy számomra kellemes legyen, de ennyi erővel akár katéterre és infúzióra kötve, félig lefagyasztva leélhetnénk az életünket alfa állapotban az álmainkat irányítva és nem lenne semmi gond. Az élet olyan feleslegesnek tűnik.