Hogy lett belőlem ez, és hogyan lehetnék a régi?

Az ember változik.. Nem mindig negativ, ha negativan véltozunk..

Majd megfogod látni a "fényt" a magánéletedbe,vagy akár a munkádba, akárhol.. Utána észre sem fogod venni, de újra a régi leszel.. :D Sok sikert!:)

Hát kerva nehéz a dolog.Először is ne ess kétségbe,és végképp ne omolj össze!Légy erős!Enélkül semmire nem fogsz menni.Egy összeomlott emberbe mindenki inkább még 2-t,4-et,5-öt,10-et belerúg(gondolj csak arra,hogy viszonyul a legtöbb ember egy hajléktalanhoz...én már csak tudom,ilyen helyen dolgozom),ezért ne mutasd magad elesettne,gyámolításra szorulónak.Ne feledd gyilkos farkasvilágban élünk,ahol az emberek egy nagy kést vágnának bele minden nyomorultba,ha utána nem lebegne a fejük felett a hóhér bárdja a maga életfogytiglani fegyházbüntetésével.

Másrészt vedd tudomásul,hogy nem lehetsz mindig a toppon.

Gondolom azért vannak barátaid.Beszélgess velük a helyzetedről,meséldd el nekik,hogy mi okoz nehézséget és mondd el nekik kerek perec,mit vársz tőlük.Persze ez csak olyanoknál fog működni,akikbe te se rugtál bele 3-at amikor ők voltak kakiban.

Ugyanezt a kérdést teszem fel mostanában magamnak, nap mint nap. És vágyom arra, aki voltam...

Aztán eszembejut egy butuska gyermekkori versem, amiben arról írok, hogy tök jó lenne felnőttnek lenni, hogy szabad lehessek és azt játszhassak amit akarok... de a vérs vége az, hogy ha már felnőtt leszek, nem fogok játszani, hiába a szabadság.

Szóval valami ilyesmi történhetett velem. Felnőttem és amire régen vágytam, ma hiába adatik meg, már nem igénylem. És így most van egy űr bennem... amit valami mással kéne betölteni, ami viszont még nincs a látóteremben...

Köztes időszak.

Talán te is hasonlóban vagy. Tanácsot adni nem tudok, csak gondoltam leírom hogy nem vagy egyedül.

Én próbálom továbbra is elérni a céljaimat, amikben régen is hittem és még ma is érdekelnek, de az optimizmusom nekem sem a régi. Talán a sok pesszimista ember miatt...