Nem tudok változtatni a stílusomon és úgy érzem így nem tudok/akarok élni, mit csináljak?
Keresned kell valamit, ami a benned élő erőt előhozza, például csapatsportot tudnék nagyon ajánlani, ott lehet ordítozni, kiélni magad, társasági életet élni, szerintem sokat használna! Nem baj ha nem vagy egy sportos alkat, csak hobbi szinten elég.
Vagy valamilyen energiával teli zene(én a rockot javasolnám) hallgatása, vagy játszása ( pl gitározhatnál meg énekelhetnél mellé)
az írás egyébként nagyon jó dolog, én is imádom! de vigyázz mert nem szabad csak ebben a világban élni, tudom, hogy nagyon bele lehet merülni, de keress valamit, ami kizökkenthet belőle. Nem muszáj feltétlen ilyen harsányabb dolgokban részt venned, mint amiket az előbb írtam, ezeket csak azért javasoltam, ha meg akarsz változni. Ha nem akarsz, akkor rengeteg helyen lehet pl neten is hasonló beállítottságú emberekkel, amatőr írókkal pl beszélgetni, sok ilyen fórum áll rendelkezésre, vagy menj pl könyvtárba! Manapság nem járnak már oda sokan, de aki mégis azzal szerintem biztosan megtalálnád a közös hangot!
23:58
Kösz a választ, de ezek nagy részét már próbáltam. Ordítoztam már korábban, ismerek elhagyatott helyeket, 14 éves korom előtt rengetegszer csináltam barátaimmal, szóval azt sem lehet mondani, hogy nem tudtam kiengedni a gőzt. Csapatban is voltam már, csak a meccs elejétől a végéig tart a varázs. Hallgatok mindenféle zenét. Amiket leírtál mindezeket csináltam/csinálom, de nem változtam meg tőlük. Az a bajom, hogy úgy érzem folyamatosan hanyatlok és csak az írás marad nekem (és persze olvasás, film nézés), pedig fizikálisan minden rendben velem. Már nem tudom kifejezni magam rendesen, kivéve írásban, a metakommunikációm teljesen eltorzult, amikor örülök nagyképűnek és lenézőnek tűnök vagy szomorúnak, amikor mélyen elmerülök valamiben, akkor bambának, amikor bamba vagyok, akkor olyannak mint aki mélyen elmerül valamiben.
A hangszínem egyszerűen nem illik a lelkiállapotomhoz, mikor izgatott vagyok akkor úgy beszélek, mint egy bemondó valamelyik komolyzenei rádióban. Amikor nem beszélek csak megyek valahová/utazok olyan izgalmasnak és rejtelmesnek tűnik, mikor ránézek valakire és ő visszanéz és reménykedem, hogy nem szólít meg, mert a beszéd mindent elront.
Utálok panaszkodni, de nem maradt más...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!