Egyet lehet-e érteni ezzel az elmélettel/ötlettel?
Szerintem mindenfajta társadalom csak akkor lehet működőképes és fenntartható, ha az anyagi függőség és az egymásra utaltság teljesen eltűnik. Ezt természetesen csak anyagi értelemben gondolom. Konkrétan úgy képzelem el, hogy az alapvető szükségletek eleve adottak, és gyerekek is hozzájuthatnak például az élelmiszerhez és a ruházati cikkekhez a szüleiktől függetlenül, tehát megszűnik az "én tartalak el" helyzet. Szerintem ez azért lenne szükséges, mert a függőség gerjeszti azokat a feszültségeket, amik miatt a jelenleg fennálló problémák nagy része kialakul.
FIGYELEM: nem azt szeretném megvitatni, hogy ez mennyire megvalósítható, hanem csak arra vagyok kíváncsi, hogy az alapkoncepcióval elméleti szinten egyet lehet-e érteni. Így tehát legyetek szívesek mellőzni az olyan válaszokat, minthogy: "Ez csak utópia."
"Egyet lehet-e érteni ezzel az elmélettel/ötlettel?"
nem.
Hát ez aranyos. Te egy kamasz vagy, aki a szüleivel való rossz kapcsolatát próbálja megideologizálni?:)
Tehát ha a gyerekek kapnának ingyen enni és ruházatot, akkor jobb lenne a kapcsolat a szülőkkel, mert nem mondhatnák, hogy amíg az én kenyeremet eszed, az én házamban laksz, stb.?
Szerintem ez pont az ellenkezőjét, atomizálódó és széthulló társadalmakat okozna. 2 példát hoznék:
- családi kötelékek gyengülése: ezt ma is tapasztaljuk, és pont az az egyik oka, hogy a tradicionális családi funkciók, köztük a gazdasági funkció elhalványul. A családok egyik összetartó ereje mindig is az volt, hogy dolgozok, mert a gyermekemnek meg akarok adni mindent, és öreg koromban jó lenne, ha szükség esetén ő is gondoskodna rólam. Ha a gyermeknek már a családtól függetlenül is adott lenne az anyagi biztonság, akkor nem kötődne, élhetné világát, egyéni érdekkövetés stb stb, széthullanának a kötelékek. Nem véletlenül az afrikai társadalmakban erős mai napig a kötelék, ahol van, hogy egyetlen kereső tart el 3 generációt, plusz még unokatestvéreket stb (ami persze nem feltétlenül jó az egyénnek).
- az egymásrautaltság mindig mozgatóereje volt az emberségnek, így alakult ki pl. a cserekereskedelem. Nekem van egy ökröm, amiért te adsz gabonát. Ez a kooperáció mindkét fél számára előnyös, és abban érdekeltek, hogy senki ne járjon jól, hiszen ha valaki kilép a körből, mindkettőnek rossz lesz.
Azt értem egyébként, hogy szerinted az alapvető szükségletek megléte felszabadítja az embert, de ez nem feltétlenül van így. Mi értelme lenne a munkának, ha anélkül is megélsz? mondjuk nőne a felesleges fogyasztás, a pazarlás, ami megintcsak nem a fenntarthatóság irányába hat.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!