Mit lehet mondani egy kisfiúnak, ha azt mondja 'szeretlek'?

Én még annyit hozzátennék, ha nagyon nem elégíti ki az "aranyos vagy, én is kedvellek" válasz, akkor még valami olyasmit tennék hozzá, hogy: "Nagyon kedves tőled, a korodbeli kislányokkal is bánj mindig ilyen kedvesen, ők is szeretik a kedveskedést ám"

Valami ilyesmi, hogy kicsit feléjük irányítsd a lurkót, persze mindezt nagyon kedvesen, hiszen ez egy nagyon sérülékeny téma.

És ne jöjj zavarba. :) Ez ilyen korban teljesen normális.

Nekem egyszer azt mondta egy kis ovis a gyakorlaton: "Óvónéni!! Ám minden lány énbelém szerelmes, még Te is!!" Édes pofa volt. :)

22N, óvónő

Szerintem ebből nem kell olyan nagy ügyet csinálni, én is voltam "szerelmes" kiskoromban a "nagyfiúkba" :D Leginkább ilyen 20-on felüliekbe, tökre zavarban voltam a társaságukban, meg anyának mindig róluk beszéltem, stb :))) Mondjuk én nekik ezt nem mondtam meg :D Szerintem ez csak ilyen aranyos gyermeki rajongás, nem kell tőle megijedni :-)

A lehurrogóknak meg üzenem, hogy a pedagógia nem olyan dolog, amit az egyetemen meg lehet tanulni az iskolapadban ülve...Pszichológia meg fejlődéslélektan ide vagy oda, ezeket csak gyakorlatban lehet megtanulni, de tényleg!

Szia!

Ez nagyon aranyos. Nekem 3éves unokaöcsém mondta ugyanezt. Családban igaz, hogy másabb, de én úgy reagáltam le, hogy átöleltem és mondtam neki, hogy én is őt. Meg kapott egy puszit. Szóval te is mondhatod neki, hogy nagyon aranyos kisfiúnak tartod, és örülsz neki, hogy megkedvelt. :)

Igen, olvastam, hogy kezdő vagy, az egy dolog. Ha az egyetemi évek alatt a tudással nem jutottál közelebb ahhoz, hogy megérts egy gyereket, mert eleve nem volt benned ennyi értelem, akkor úgymond gyakorlattal sem lesz.

Sosem jártam tanítóképzőbe, egyidős vagyok veled, de ezek szerint ezerszer jobban értek a gyerekekhez, mint te. Naivan azt hinné az ember, olyan megy tanárnak, de főleg tanítónak, aki ért a gyerekek nyelvén és szereti őket. Neked minden mondatodból lesül, hogy nem tudod kezelni őket.

Hasonlóan gondolom, mint 18.00, és speciel mérnök vagyok. Az egyetemen nincs "mérnöki szemlélet" óra, mégis meg tudok valahogy közelíteni egy sosem látott és tanított problémát, és megalkotni a megoldását.

Azt gondolnám, hogy a kérdezőnek az lenne a dolga, hogy a tanulmányaiból összerakja, hogy egy ennyi idős kisfiú minek tekintheti őt, mit érezhet, mi alapján, mitől lehet, milyen hozzáállás tanácsos ilyenkor, mi az, ami visszavetné a gyereket, mi az, ami előrevinné, stb...

Az persze nem a kérdező hibája, ha ilyeneket nem tanítottak neki, az igen, ha nem tanulta meg, vagy nem tudja alkalmazni.