Miért van az ha valaki ritkán beszél valakivel azzal jobban elvan mint akivel naponta-kétnaponta beszél?

Ha valaki sokat van valakivel, hihetetlenül ráun az illetőre. Ezért van az is, hogy izgalmasabbnak tűnnek a lányoknak az olyan srácok, akik napokra eltűnnek és kiszámíthatatlanok...

Egyébként én ezt úgy oldom meg, hogy napokig senkivel sem beszélek.

Nem így van, teljesen egyénfüggő.

Különbözőek az emberek, és ezért sokféle viszony alakulhat ki köztük.

Vannak olyan kapcsolatok két ember között, amelyek pl. tárgyilagosak. Mondjuk szakmai kérdésekről beszéltek, de nem nagyon ismeritek egymást mint embert. Akár napi több órás együttlétnél sem feltétlenül unjátok meg egymást, ha egy kicsit eltérő a látásmódotok. Tipikus jó munkakapcsolat, mondjuk egy kutatócsoport tagjai között. Ha nem találkoztok egy hónapig, nem fogtok hiányozni egymásnak, nem küldözgettek leveleket (pl. vakáció alatt), de ez nem jelenti, hogy nem vagytok jóban.

Vannak olyan kapcsolatok is, amelyek intimek. Az ember a legmélyebb vágyait vagy félelmeit mondja el a másiknak stb. Gyakori, hogy egy ilyen barátság akár több hetes vagy hónapos kihagyásokkal is működik, mert amikor együtt vagytok, akkor intenzív. De ha nincs közös munka, közös hobby, közös érdeklődés a két személy között, hanem inkább egymás személye az érdekes, akkor nincs értelme napi rendszerességgel találkozni, sőt, az fárasztó lenne.

Amit leírtam, az két különböző, ideális eset. Vannak természetesen másféle lehetőségek is (olyan is van, hogy valaki valakivel nem tud és nem is akar mélyebben megismerkedni, közös érdeklődés sincs, de pl. játszani, bulizni, viccelni jól tudnak együtt, és sok más is), vagy kevésbé jól működő kapcsolatok, vagy olyanok, amelyek több felsorolt jellemzőt is mutatnak.