Sokan miért koptatják feleslegesen az egyetemi padot, amikor egyértelmű, hogy úgyse lesz munkájuk?

Szerintem hülyeség amit mondasz. Az ember olyan fiatalon nem arra gondol hogy ezzel semmit nem érek, meg honnan is lehetne ezt tudni 18 évesen. Meg ott vannak az elvárások, hogy tovább kell tanulni stb... Én is egyetemet végeztem, féltem hogy nem lesz munkám, de rögtön dolgozni kezdtem egy jó helyen de teljesen más szakterületen. Honnan tudhattam volna előre? Én nem bánom hogy nem vágtam neki külföldnek. Nem is bírnék. Nem olyan típus vagyok aki itt hagyja a családját, és megy a nagyvilágba. Erre is születni kell. Itthon akarok boldogulni. azért mert te külföldi párti vagy az még nem ok nekem arra hogy én is menjek. Inkább itthon irodában dolgozom csinosan, napi 8 órában, telefonálgatok stb... Mint kint 3x annyiért takarítsak, vagy árut töltsek fel, vagy mezőgazdasági idénymunkás legyek. Nagyon kevesen vannak akik rendes munkát kapnak kint is.

Egy ismerősöm fia kint van Svájcban, nagyon jól keres, valami mérnök. Most vezényelték át Indonéziába, előtte Kanadában volt fél évet, de a cég székhelye Svájc, ott is szokott lenni. Biztos jó a sok pénz, de mit ér magányosan?? Már 30 éves de még barátnője nem volt.

11:34!

"másik dolog, h nem hagynám el a hazámat, semmi pénzért. Itt születtem, itt nőttem fel, és itt szeretnék érvényesülni."

Fogjátok már fel végre turbómagyarok, hogy hazaszeretetből nem lehet megélni.

Én eljöttem Magyarországról, nem is fogok hazajönni(maximum látogatóba). És nem alja munkát végzek, hanem a saját szakmámban helyezkedtem el. Olyanok a munkakörülmények, amilyen otthon még az elkövetkezendő években nem valószínű hogy lesz.

11:39: a te szarodban is turkált anyád anno. ennyit erről.

Tudom, hogy nyugaton ez a pénz fika amit keresek, de itthon nem rossz, és én is éltem külföldön évekig, több országban is, de mindig hazahúzott a szívem erre a nyomorult kis Magyarországra, én szeretem, ez van. Magyar férjet szerettem volna, próbáltam ismerkedni külföldön is, de a külföldi kapcsolataimban egy idő után idegesített, hogy nem egy a gyökerünk, nem értjük egymást annyira, nekem nem ment a dolog. Akármilyen f@sza helyen éltem, mindig hazavágytam. c'est la víe

egyébként meg szabad világ van, lehet jönni menni, országhatár nyitva, akinek nem jó itthon miért ne próbálhatna szerencsét máshol?

A véleményem másik fele pedig az, hogy azt is meg lehetne becsülni, hogy EBBEN az országban élünk és ide születtünk, mert ez Európa, képzeld el ha Afganisztánba pottyant le a gólya, na az mekkora szívás? Vagy Szomália, stb... De mi csak fanyalogni tudunk itthon is, mert látjuk hogy lám mennyivel jobb az Angoloknak, Hollandoknak, stb stb. De mi nem gyarmatosítottunk, az ő jólétükhöz vér tapad emberek! Inkább vagyok magyar (turbómagyar) mint hogy egy dagadt pöffeszkedő nagyképű rongy legyek valamelyik über nyugati országból.

A kortársaim többségének lövése sincs arról, hogy amilyen szakra jár, azt eszik-e vagy isszák, vagy úgy egyáltalán mi a fene az.

Én visszavezetném a helyszíni felvételi vizsgát.