Van itt a Gyk-EN esetleg olyan férfi, aki "meleg"?

Még egy dologra nem reflektáltam: Elmúlik-e? Nem. Ebben pedig itt és most biztos lehetsz. Az az ember, aki harminc évesen vállalja a coming out-ot, az már abszolút biztos abban, amit tesz. Nyugodt, harmonikus és kiegyensúlyozott. Ezért merte felvállalni.

Emellett igaz dolgoztam szociális területen, és foglalkoztam melegekkel is, de még SOHA nem találkoztam olyan meleggel, aki mára "heteróvá" avanzsált, és előtte meleg volt (nem divatmeleg). Igaz, próbálták bizonyítani, hogy jaj de van ilyen, de soha egyetlen egy ilyen embert nem ismerhettem meg, mert hirtelen "nem ért rá", "elköltözött", messze lakik [pedig bevállaltam volna a találkozásért cserébe egy ausztrál nyaralást is], de sajnos soha nem jött össze.

Persze számos olyan "heteróval" találkoztam, akivel ha négyszemközt maradtunk, "félnem kellett", hogy mikor fog rámugrani, és a második kérdése az volt, hogy ismerek-e jó ismerkedőhelyeket... Persze ő családos, tisztességes, becsületes ember. Csak van egy másik élete is. Na ezt nem kívánom egy melegnek sem. Éljen boldogan, de ne úgy, hogy emberek életével hazárdírozik.

Kedves kérdező! Te se kívánd ezt saját testvérednek. Neked attól nem lenne jobb, hogyha ő az ágyban Ádám helyett Arankával feküdne be.

Az pedig aki szodómiával és szégyellnivaló tettel jellemzi ezt, felajánlom neki a lehetőséget, hogy mérjük össze emberi mivoltunkat. Szívesen áttekinteném az életét, megnézném a tetteit, azon lehetőségeit, amelyekkel élt és haszonsított. Cserében ő is betekintést nyerhet az én életembe, megnézheti hogy egy szodomán mit volt képes egy szégyellnivaló súlyos bűnnel a nyakában elérni. Itt a lehetőség, állok elébe. B.ziként is.

ma 14:33-asnak:

Emberi mivoltokat pedig nem méregetünk, mert Isten szemében minden ember egyenlő. Azt hogy mit értél el úgymond az életben, az a te dicsekvésed,a te gőgöd mint a másik megszólaló szodomitáé is, aki munkát ad... na és ettől még van az életének egy mocskos oldala, ha KIÉLI a homoszexualitást és ez UNDORÍTÓ.

Élt egy sokak által nagyra tisztelt szerzetes Amerikában, Seraphim Rose, aki képes volt Isten segítségével kigyógyulni ebből a förtelemből, életrajza: [link]

Írásai:

[link]

Olvasd el a legelső hozzászólást az alábbi cikkhez, valakitől, aki jobban van, mert KI AKAR GYÓGYULNI:

[link]

Az a baj, hogy "élt".. Szeretnék egy olyan emberrel találkozni aki kigyógyult ebből a förtelmes betegségből. De te is csak egy "élt" szerzetest tudsz mondani. És az önmegtartóztatást és a "gyógyulást" azért ne keverjük...

Isten szemében minden ember egyenlő, csak az a baj, hogy mindez papírformán igaz. Vagy vallod és hiszed, hogy én a förtelmes életvitelemmel, a gőgömmel és a hiúságommal veled egyenlő vagyok?

Engem nem zavar az, ha valaki Istennel takarózva fertelmes betegségnek mondja a homoszexualitást. Viszont azt elvárom, hogy amennyire én akarok belőled egy "b.zit" csinálni, úgy próbálj te is belőlem (bármely) istentől félő hívő embert varázsolni. Te is tartsd azt tiszteletben, hogy az én életem nem Szodoma és Gomorra történetére fogja megváltoztatni, napi jócselekedeteimet nem a Bibliából vagy épp a Koránból, esetleg a Tórából olvasva döntöm el. Bocsánatot kérek, én élek. És ebbe az életbe az is beletartozik, hogy bizony esténként férfi létemre férfihez megyek haza és férfivel élek "házaséletet". Sőt, azt is ki merem mondani, hogy mindezt kizárólag testi élvezetből teszem. Emellett tanulmányaim is materiális tanulmányok, természettudományi karon szereztem az egyik diplomám, így számomra az anyagi lét a halállal véget ér, és az elkövetkező pár évtized az, amelyben boldog lehetek. És ebbe a boldogságba nekem beletartozik az, hogy jól érzem magam egy olyan emberrel, akit szeretek és bármennyire "hitellenes" van amikor értelmetlen dolgokra szórom a pénzt. Emellett önmegtartóztató vagyok, mert nem fogsz a belvárosban kézenfogva sétálni látni a barátommal, nem fogom a metrólépcsőn egymást falva csókolózni (bár ezt a "heteróktól" elég sokszor láttam...), de abban is biztos lehetsz, hogy a munkahelyemen sem a szexuális életem megbeszélése fogja kitenni a munkám 1/3-át, mint ahogy egy-egy menedzsertársamtól hallom.

Szóval ennyit az álszenteskedésről és az önmegtartóztatásról. Mindenkinek szíve joga, hogy a mának él, vagy a nem bizonyított halál utáni létnek. Nekem még kb. negyven évem van a boldogságra, míg te hited szerint negyven év önmegtartóztatással örökre fogod megkapni azt. Döntse el mindenki, ki melyik sorba áll be. Ja és nem kell értem imádkozni :)

Ez a hogyan lesznek az ünnepek kérdés nagyon jó. És el is mondom, hogy miért. Azért, mert gyakorlati dolgokon agyalsz, hogy hogy fogjátok tudni MEGOLDANI a helyzetet. Nem azon, hogy honnan szerezhetnél neki barátnőt. Az ünnepek pedig úgy lesznek, ahogy majd alakítjátok őket. Nagyon sok heteroszexuális kapcsolatban ki nem állhatja az anyós a férjjelöltet vagy éppen az após a fia menyasszonyjelöltjét. Mégis "zajlik" az élet. Nem tudsz semmit a barátjáról, nem ismered, így lehet, hogy egy nagyon kellemes kapcsolat alakulhat ki közöttetek. De az is lehet, hogy utálni fogjátok egymást, és cseppet sem biztos, hogy a homoszexualitása miatt... Ezt az élet úgyis megoldja.

Az is lehet, hogy a testvérednek nem lesz igénye arra, hogy a családi kötelékbe bevezesse a partnerét. De ez is ki fog derülni hamarosan. Ő tudott 15 évet úgy élni, ahogy "szerettétek volna". Valószínűleg nem egy karácsonya volt úgy, hogy titkon, sms-ben vagy épp msn-ben élhette meg az ünnepet, de az is lehet, hogy szülinapokra is "lopódzva mehetett" csak el. És lehet, hogy nem is lesz arra igénye, hogy a jövőben ezeken "változtasson". Max. annyiban, hogy ezentúl nem a "haverokkal megy moziba", vagy "táborozni", vagy "ott alszik a barátnőjénél" lesz a válasz és "kifogás", hanem tudni fogod, hogy hova megy.

A konzervativizmus pedig abszolút nem egyenlő a hülyeséggel, nem egyenlő a begyöpösödöttséggel. Természetes, hogy mindenkinek van értékrendje az életében, mindenki maga jogosult eldönteni azt a tényt, amelyet feltártak előtte, hogy hogyan éli meg, mit kezd vele.

Neked feladatod édesanyádat is ápolni ebben a helyzetben, hiszen meg kell értetni vele, hogy ezen az állapoton nem tud és ne is akarjon változtatni. Nem mondom, hogy meg kell érteni, hogy csak "elfogadhatja" ezt, mert ez sem igaz. Az ő döntése, hogy ezt követően miként vélekedik a fiáról, van szülő aki eldobja, van szülő, aki ezután is gyermekként tekint rá, és bizony van szülő, aki a "hol rontottam el" képzeleteibe veszik bele. Sehol. Nem édesanyád hibája az, ami "történt". Te magad mondtad, hogy konzervatív értékrendet követtek a szüleid, így igencsak furcsa lenne, ha ezt pont "ők nevelik bele."

Ez van. Küzdeni lehet ellene, de szélmalomharc.

Én magam szülőként valószínűleg magamra haragudnék, hogy mi okot adtam arra, hogy ne bízzon bennem a gyermekem és hord egy titkot 15 éven át, amelyhez - úgy gondolom - informálisan közöm lenne.

Hidd el, hogy most nem fordult meg a Duna folyni, nem cseréltek pólust a sarkok, sőt a nap sem sötéten világít, és nem lett a zöld kék. Most már tudsz valamit, amit 15 éven keresztül nem tudtál. De ott volt a szemed előtt.

Egy embert pedig soha nem azáltal kell megítélni, hogy épp kivel bújik az ágyba. És ne kezdj arról fantazmagóriát folytatni, hogy vajon melyik a nő. Mert két férfi azért homoszexuális, mert FÉRFIT szeret :)

Sok dologban viszont nagyon hasznos tanácsokat tud adni a testvéred, ezt "tapasztalatból" mondom ;)

Beleolvastam ex-gay honlapjának fórumába és ezt nem így látom mint kívülálló, szvsz már túl van a tünetmentes szakaszon.

Amúgy Isten nélkül ebből a bűnből kigyógyulni nem lehet, az ő története is bizonyítja.

Kedves Kérdező, ajánlom olvasgatásra az említett honlapot és különösen annak fórumát, sok jó ötlet van benne a Harchoz, annak aki nem gyáva küzdeni.