Tök jó csaj vagyok, de minden pasi magának való, miért van ez?

A férfi oda megy a csajhoz ott ment ki a divatból mióta annyira válogatnak a csajok hogy a fáradalom hogy oda megyek kezdeményezni már nem elég. 10ből de akár többől is nagy szám ha 1 csaj le áll velünk szóba, és őszintén megmondva 2-3 visszautasítás után van annyi büszkeségem hogy nem firtatom. Valószínűleg egy csaj se fog odajönni hozzám, de ezentúl csak úgy ismerkedek ha a csaj már ismer engem. Most komolyan mit tennél ha az utcán odaállnék eléd hogy "szia, nincs e kedved esetleg meginni egy kávét" vagy akár milyen másik szöveg.

A legnagyobb csajozós emberek akik osztják az észt neten azt mondják hogy a pasinak kell egy távolságot tartania hogy a nő azt érezze hogy nem könnyen kapható.

Annak már rég nincs divatja hogy megtetszik valaki és frontálisan megmondjuk a szemébe ezt az illetőnek, persze meg lehet tenni, de majdnem 90% a garancia a kudarcra.

Próbáld ki te egyszer milyen 5ödjére is visszautasítást kapni 1 éjszaka megváltozik a véleményed.

engem már szólított le pasi a villamoson, h beülünk-e valahova meginni valamit. és nem utasítottam vissza. gondoltam ismerkedjünk, aztán hátha kialakul valami.

pedig nem vagyok egy nagy eresztés, csak nem azt sugárzom magamról, h minden pasi béna vagy bunkó :D

van egy tök jó csaj ismerősöm, ő úgy ismerte meg a barátját, h szemeztek a buszon, és utána a srác elkérte a számát. azóta imádják egymást, és boldogok együtt :D

nem csak azon múlik, h ki milyen jól néz ki...

21:25-ös,

én pl szanaszerte folynék a gyönyörtől,ha egy srác így odajönne hozzám,még akkor is,ha barátom van...ha nincs,akkor sem járnék veled,mert ennek a dolognak akkor van varázsa,ha utána kezetcsókolsz és eltűnsz a ködben és az emberlánya egész életében utánad epekedik majd...

persze ha azzal kezded,hogy bemutatkozol,1000000%,hogy minden közösségi oldalon nekiindulok a keresőnek...aztán ha van barátom,örülni fogok neki,h van egy félelmetesen romantikus ismerősöm,ha nincs,akkor a randit biztos nem utasítanám vissza...

kedves kérdező,te pedig általánosítasz...de az igaz,hogy sok pasi fél a visszautasítástól,ezért inkább nem kezdeményez,csak ha már biztos benne,hogy nem közömbös neked...ez a sok csalódás miatt van,amiért mi nők vagyunk a felelősek...

És azokban a szép, nosztalgikus időkben a nők hány százaléka házasodott szerelemből? Ehhez képest ma? (Igaz, válás mégis ma van több...) Nem lehet, hogy a nők nem válogattak ennyit?

Sőt, valószínű, hogy teljesen át is alakult a férfi-nő kapcsolat azóta. Ma már a párok szerintem több esetben keresnek lelki társat a másikban, mert nagyon sokat bővült azóta a pszichológiai tudása és önismereti igénye az embereknek. Régen ez nem így lehetett, egy férfinek kellett egy nő, mert házason vették emberszámba, ha már kell, akkor szép és takaros legyen, de amúgy nem voltak komoly igények. A női oldalról szerintem dettó, kellett egy férj, mert onnantól számít felnőtt nőnek, ha már a pasi jobb az átlagnál, az megfelel, és kész. Ma mindenki nagyon megválogatja, kivel kezd komoly kapcsolatba.

Persze, nem tudom, mert akkor még nem éltem, és valahogy azt sejtem, te is csak a filmekből ismered azt a kort.

Szerintem te azt szeretnéd megspórolni, hogy addig kimutasd az érzéseid, amíg a másik nem lép valamit. Lehet így, csak nem biztos, hogy működik. A járható út szerintem ma valahol a kettő között van. Ha valaki érdekel, azt ki lehet mutatni szépen, visszafogottan is, és nem kell várni egyből a nagy romantikus leszólítást, mert a fiúk sem kockáztatnak annyit általában. Nem éri meg egyszerű tetszés alapján leszólítgatni lányokat komoly kapcsolat céljából. Nekem ha valaki tetszik, akkor próbálok vele több időt tölteni, gyakrabban beszélni, közben figyelem a reakcióit, és akkor szépen fokozatosan valami kialakulhat.

24 F

Tudod annak az esélye hogy elsőre bejön valami elég kicsi, ha nem ismerem a nőt akkor meg még szép hogy odamegyek egy másikhoz, nem tudhatom melyik lesz az. Ezt ne úgy képzeld hogy egyiket leszólítom és nemet mond akkor már a pár centivel arrébb lévőnél próbálkozom, de ez az 5 eddig a rekord, aztán gondolhatsz amit akarsz.

Ez az arany közép út egy mese. Ha úgy megyek oda hogy barátkozni akarok, és elhiheted úgy megyek oda, akkor 2 verzió van az egyik az hogy a csaj alapból elküld valami szar dumával. A kedvencem a van pasija, aztán leteszteltem a minden csajt megkapó haverommal azt fél óra se kellett hogy a csaj leteperje. Köcsögség volt tőlem? Lehet de nekem lett igazam.

A másik verzió hogy dumálok velük és kb meg is ragad itt az egész, ha meg nyomulok akkor egyből 2-t hátra lépnek.

Meg mondom mit szoktam csinálni abban az esetben ha sikerül leállnom beszélgetni a lánnyal.

Elkezdek vele beszélgetni, fél 1 óra után mikor úgy érzem tudunk még miről beszélgetni és nem érződik hogy az a kínos csend lenne, akkor kicsit közeledek pl megfogom a kezét és itt egyből 2 lépést hátra tesznek és gyorsan lekoptatnak.

Miért van ez?

Mert a legtöbb nő lerombolja azt a maradék önbecsülését is a férfinak, aki ezek után nem csak hogy nem mer, hanem egyszerűen már nem akar kezdeményezni, mert már minden hitét elvesztette. : )

Emellett a legtöbb csaj kiröhögi azt, aki virággal állít oda, cikinek érzik ezt, és inkább azzal foglalkoznak, és abba szerelmesek, akik szarnak rájuk, bunkók, rosszfiús alkatok, és ilyen fulor meg sp értelmi szintjével érmek fel.

Röviden és tömören ennyi. : )

Na látod, ez lett a kérdésedből. Először tehát inkább neked kéne leszámolni a csalódásaiddal (miben és miért csalódtál, reálisak voltak-e az álmaid?), aztán abból főzni, ami van.

Amúgy itt nem csak egyszerűen arra kell gondolni, ahogy ez egy szórakozóhelyen gyorsan lezajlik, ahogy durván lepattintanak egy srácot. Hanem arra, hogy az életben, a hétköznapokban is nagyon válogat mindenki, ha komoly kapcsolatról van szó. A férfiak és a nők is.