Mit szólnátok ha hasonló helyzetben lennétek ti h éreznétek magatok?

Szia! Ennyi idősen én is hasonló helyzetben voltam, talán 2 barátnőm, ha volt az osztályban, igaz, negyedik év végére összerázódott a társaság, miután végigittunk egy hetet a szerenádok miatt, de nem éreztem igazán a magaménak a közösséget. Aztán elkerültem messzire, senkit nem ismertem, az elmúlt évről pedig elmondhatom, hogy eddigi életem legszebb éve volt: tiszta lappal indultam, hasonló érdeklődésű emberekre találtam (elvetemült metálőrültek), hasonló múltú embereket ismertem meg, akiknek ki tudtam önteni a szívem, mindent megkaptam, amire évek alatt hiába vágyakoztam. Nyárra haza kell mennem, mert munkát csak ott találtam, de talán az emlékek - és a facebook, mint a kapcsolattartás ingyenes forrása, ahol a hülyeségeinket lökjük egymásnak akkor is, ha a másik ott van három méterre (lakótársak) - elegek lesznek, hogy kibírjam otthon ezt a két hónapot. Ami biztos: sokkal magabiztosabb, és kiegyensúlyozottabb lettem ez alatt az év alatt. Talán azokkal a régi barátnőimmel is újra felveszem a kapcsolatot, ki tudja, mi lehet egy nyárból...

19/L