Még barátnak nevezhető az ilyen egyáltalán?

Bocsi ha hosszú lett de remélem "átjön".Van egy (már nem)barátom,régen úgy szerettük egymást mint a vértestvérek,egymásnál aludtunk,rengeteget rohasztottuk az agyunkat,meg hát barátkoztunk testvéreknek tekintettük egymást,állandóan kivetették az iskolában és én tanítgattam hogy olyan legyen mint én:magyarul ha valami 1%-os megpróbáltatás van ne törjön össze mint a ropi,de természetesen nem azt akartam hogy 1000%ig én legyen csak jófej(mert egy suttyó volt akit még az utolsó kis cigó is utált),mindig meghallgatott de megváltozott:Már nem hallja meg amit mondok csak úgy tesz de tudom hogy szándékosan?nem figyel,ha mondok valamit úgy tesz mintha nem hallaná aztán pár perc múlva elmondja ugyanazt,meg a szövegeimet másolja állandóan és letagadja "jaaa te is ezt mondtad?" meg suttog magában,erre én:kihez beszélsz? -hát hozzád! szóval gondolom átérzitek a normális csendes gyerikből egy nagyképű flegma... nem is tudom erre mi a megfelelő szó.ráadásul ha mondok neki akármit hogy magába szálljon mert megbánt "mért te jobb vagy?" meg ilyenek.egy másik középiskolába jelentkezett,én is egy másikba de amibe akart menni nem vették fel,de azt is megjelölte amibe én megyek majd és osztálytársak leszünk....de amit beletörődött hogy ő is oda jön mintha megpróbálta volna elnyomni a lelkesedésem (nem írok konkrétat nehogy valaki felismerje [jaaaj abban az xy-ben jaj de jó lesz ezt fogom meg azt fogom csinálni meg blabla "jobban örülök mint te bleee"]) hát így tudnám átadni persze ezt is lefitymálta amíg a másikból el nem küldték .véleményeket kérnék szépen hogy mit gondoltok róla és hogy barátkozzak vele a középiskolában vagy hagyjam a francba?