Mi történt vele? Egyik osztálytársam. A többi lent

Hmm lehet tenyleg meleg...

Vagy csaladi gondjai vannak.

Egyszer beszeljetek meg h mi valtozott h o ennyire mas lett es h aghodtok erte!

Családi gondok,vagy beteg.

Halottam már olyanról,hogy barátai nem tudták egy nagyon fiatal fiúnak hogy beteg,rákos vagy leukémia vagy valami kisebb is lehet nem kell egyből a legrosszabbra gondolni,és addig ő is ilyen minden csínyben benne volt,focizott,tornázott mozgott,életvidám kisfiú volt,és egyik hétről a másikra olyan lett mintha nem ő lenne....

Szóval vagy pszichológiai,családi vagy betegségi esetleg saját probléma!Érdeklődj a szüleinél,testvérénél...

Szerintem valami miatt depressziós lett, ha így magába fordult. Erről a témáról ne faggassátok, pláne ha többen vagytok együtt. Éreztessétek vele, hogy a barátotok, és hogy elfogadjátok olyannak amilyen. Bármiről beszélhettek, de ne kérdezzetek rá arra amiről nem akar beszélni.

Egyszer talán, ha majd már eléggé bízik valakiben (vagy magában) el meri majd mondani. És akkor nem elítélni kell, hanem elfogadni, még akkor is ha nem ért vele egyet mindenki. Ha egyszer elmondja, amihez a bátorságát gyűjti, ne alázzátok meg. Ja, és legyetek türelmesek vele.

Heló.

Próbálok életszerű választ adni, ugyanis én is ilyen vagyok. Nem is olyan régen még tök vidám, jó fej srác volta, most meg... hát nem szeretnék a depresszióval dobálózni, mert elég elcsépelt mostanság, de hogy valami k*rvára nincs rendben, az biztos. Alig szólok valakihez, nem találom a helyem, állandóan rossz döntéseket hozok. Szótlan vagyok, lehangolt és morcos vagyok, a barátaim kezdenek elhidegülni tőlem, a szüleim meg pláne. Ők értik a legkevésbé, hogy mi van velem. A tanulás nem megy olyan lendülettel, mint régebben, edzésre is egyre ritkábban járok, állandóan alszok és mégis álmos vagyok, alig eszem, egész nap ténfergek.

Én tudom, hogy mi a bajom/ mik a bajaim. Ha valaki szánna rá egy napot, elmondanám. De akkor annyi kéne hozzá, nem kevesebb. Csak tippelni tudok, nem biztos, hogy ugyanaz a helyzet, de meg kell értened, hogy ha valaki ilyen, akkor nem tudja, hogy hogyan oldja meg a baját. Én mindennél jobban örülnék egy képzett szakembernek, aki egyben barát is és megbízhatok benne, akivel rendszeresen beszélhetek, de ilyen nekem nincs. Voltam pszichológusnál, és nem akarok oda jutni, hogy minden pénzünk arra menjen el. A barátaim meg nem azok a fajták, akik nagyon megértenék a gondjaimat. Magamtól meg nem fogok elkezdeni nyavajogni senkinek.

Szóval ha ez a srác olyan, mint én, akkor az eléggé zavarhatja, hogy senki nem érti, mi van vele. Én biztos vagyok benne, hogy ha valaki kellően intelligens és éber, akkor megértené, hogy mi bajom van, csak az a helyzet -és ehhez ilyen helyzetbe kell kerülnöd, hog észrevedd - hogy az emberek marhára nem figyelnek egymásra. Mindenki a saját dolgaival van elfoglalva, sokszor ezért nem veszik észre a még menthető öngyilkosjelölteket. Pedig vészjelzést mindenki ad ki. Én úgy gondolom, hogy az utalásaimból, a viselkedésemből, ha valaki szánna rá időt, ki tudná következtetni, hogy mi a baj velem. De a legtöbben megelégszenek azzal, hogy szörnyülködnek, hogy milyen depressziós vagyok.

Szóval figyelj nagyon, hogy mit csinál és gondolkodj. Ajánld fel neki, hogy beszélsz vele, de csak egyszer! Ha akarja, elfogadja, ha akarja nem. De tartsd rajta a szemed.