Mit jelent számodra a haza?

Haza? A hely ahol születtem, a hely ahol felnőttem jártam óvodába iskolába. A Nagyapám, Nagyanyám, a Szüleim, a másik nagyszüleim, a testvérem a barátok a falu, az út amin iskolába jártam, a rét ahol csatangoltunk. A bölcsi ahol anyám dolgozott. A templom ahová végül jártam. A város ami befogadott, a másik amit nem szerettem. A férjem aki elfogad és szerte. a gyerekeim. A város ahol felnőnek. Az óvoda ahová járnak. A közösség ahová tartozunk. A Duna, a homok, a Kiskunság. A madarak, a fák az mogorva emberek. Isten,haza szeretet. A történelem, az irodalom ez mind -mind a haza nekem.

S nem adnám semmiért mert itt élek és halok egyszer.

Tágabban értelmezem ezt a fogalmat, mint a többség, és ezért gyakran meg is kapom a magamét azoktól, akik meg szűkebben. Holott egyszerűen csak azt az elvet vallom, hogy mindenki ember, és nem az számít, hova valósi, kik voltak az ősei, vagy mi a vallása, hanem hogy _milyen_ ember, mit csinál, hogy viselkedik, miről hogy vélekedik. Aki törvénytisztelő, becsületes és rendesen dolgozik, azzal semmi bajom, akkor se, ha itt él, pedig nem itt született. Ha elfogadja a szabályokat, hasznos része a közösségnek.

Annál is inkább, mivel az én őseim speciel a szélrózsa minden irányából jöttek. Volt köztük olasz és szlovák éppúgy, mint sváb és magyar. Így származásomat tekintve sokkal inkább érzem Európa egészét a hazámnak, lévén ha a fent nevezett őseim életútja nem fut össze, én se lennék itt. Persze én már itt születtem, itt nőttem fel, az anyanyelvem is a magyar, de ennek ellenére külföldre is járok, ha tehetem, sok külföldi ismerősöm, barátom van - és családtagjaim is.

Számomra Magyarországot elhagyni egyáltalán nem jelent traumát, lévén mint fentebb is utaltam rá, amíg Európán belül vagyok, otthon érzem magam mindenütt (főleg, hogy sok nyelvet beszélek, így szinte bárkivel megértetem magam itt); mindaddig, amíg az életemmel, munkásságommal tehetek bármit is mind a tágabb, mind a szűkebb értelemben vett közösségem érdekében, addig számomra másodrendű kérdés, hogy ezt helyileg pontosan hol is teszem.

Így tehát röviden és tömören talán azt mondhatnám, hogy nekem Magyarország a szülőföldem, de Európa a hazám.

20:09-es vagyok.

20:16-os: Csak azért írtam a hátteremről, hogy érthetőbbé tegyem a dologhoz való viszonyulásom. Hogy az őseim konkrétan milyen nemzetiségűek voltak, az nem számít (pl. nem undorít a szlovák, nem érzem magam latin szeretőnek az olasztól, se germán Übermenschnek a svábtól), a lényeg egyszerűen csak annyi, hogy _máshova_ valósiak voltak, tehát nem magyarok, és így végül én is keverék lettem, tehát tényleg "európai".

Európát tehát már tényleg nézem, igen, mivel magába foglalja az összes említett nációt. De ha lett volna köztük más kontinensről származó is, akkor nyilván még tágabban venném a dolgot.

Amúgy érdekes, amit mondasz, hogy "sehol sincs haza", és lehet, hogy tényleg van vele igazságod, viszont érdekes módon ezt nem érzem hátránynak. Teljesen jól megvagyok itt is, vagy ha külföldön vagyok, ott is, és se itt, se ott nem érzem hiányát semminek. Ez a fajta "hazátlanság" így még akár előnynek is mondható, ezek szerint. :)

Nagyon egyetértek a 20:09 és a 20:34-es válasszal.

Korábban a vallás, mostanság meg a nemzeti gőg kezd dominálni. És bár mindenkitől elnézést kérek, akinek nem inge ne vegye magára, de szerintem ez csöbörből-vödörbe esés.

Nagyon sokan figyelmeztettek már a túlfűtött nacionalizmus veszélyeire, és bár szeretik az emberek hangoztatni az olyan hangzatos szlogeneket, mint "Isten, haza, család" és hasonlók, de valljuk be őszintén, kinek valóban ez a sorrend?! Az első-második vh.-ban biztosan nem ez volt.

Egyszer régen egy francia filozófus azt találta mondani, hogy Ő "azért nem hazafi, mert a hazafiság mélyén mindig háború rejlik." Pedig abban az időben még a vallás sokkal inkább uralkodott.

Én nem "büszkélkedhetek" annyi vegyes nemzetiségű rokonnal, magyar vagyok, és büszke vagyok erre. Én sem örülök, ha összekeverik Bukarestet Budapestel.

De a hazát nem helyezném minden elé az életben! Nagyon, de nagyon sok embernek kellett már csalódnia a hazája politikájában, mert elüldözték, kitelepítették, a népét megtizedelték, vagy éppen tönkretették.

Sok olyan ember él a világban (körülöttünk is), akik 3-4 ország lakói és állampolgárai voltak kénytelen lenni, pedig nem költöztek soha sehova. Bizony, sok embernek nagyon képlékeny dolog a "haza".

Azt kellene látni, hogy az az érzés, amit pici korunktól kezdve belénk nevelnek, vagyis a hazaszeretetet mindenekfelett, nagyon könnyen kihasználható, rosszra alkalmazható, és mindig vannak, akik igyekeznek ki is használni a saját dicsőségükre!!! Mi csupán bábok vagyunk a kezükben, akikkel játszani lehet, mert hagyjuk. Mert előre beprogramozott pusztítók vagyunk. Saját magunkat pusztítjuk el.

Szeretem a hazámat, de nem jobban, mint más embereket.