A jóhiszeműség elitélendő?

Nem elítélendő. A jóhiszeműség nem egyezik meg a hülyeséggel vagy a naívsággal! Azt jelenti, hogy pozitív az életszemléleted, jót feltételezel embertársaidról. Azok szokták jó hangosan elítélni, akikre ennek ellenkezője igaz - azaz rosszhiszeműek, vagyis minden mögött valami hátsó szándékot gyanítanak.

Mindenkinek az élettapasztalatától függ, mire rendezkedik be. Jóhiszeműnek lenni persze járhat nagy pofáraeséssel, viszont vidámabb dolog, mint mindig gyanakodni, és rendszerint a rosszhiszeműeket több rosszakaratúval hozza össze a sors :)

Elôzô vagyok, a jóhiszemû-párti :)

Én általában jó emberekkel találkozom, és feltételezem a jót, amíg nem látom jelét az ellenkezôjének.

Az emberekkel való jó kapcsolat empátia kérdése, hogy lásd magadat a másikban, az ô helyébe tudd képzelni magad és megpróbáld megérteni esetleg negatív indítékait is (düh, szomorúság, magány, félelem).

Mindenki magának akar jót, és saját eszközével szeretetre és biztonságra törekszik, kérdés, hogy ezzel árt-e másnak.

Természetesen vannak "rosszak" (akik pl. gyerekkorukban a szocializáció során nem tanulták meg az empátiát), akik számára egy jóhiszemû ember könnyû áldozatnak tûnthet, de mint írtam, a jóhiszemûség nem egyenlô a hülyeséggel. Vannak helyzetek, amikor önvédelembôl határt lehet és kell húzni és van, ahol lehet esélyt adni a változásra. Ez saját döntés. Egy mindenhol konspirációt sejtô, de kevésbé okos embert is ugyanúgy át lehet vágni, csak utána ezt ô ki fogja vetíteni az egész világra (pl. egyes népcsoportokra, a politikusokra vagy a szôke nôkre...).

Összegzésképp - ha már ilyen filozofikus magaslatokra jutottam ;)) - több jóhiszemût a világba és jobb lesz a világ! :)

Így visszaolvasva tényleg elég csodarecept lett. De azért lehet rá törekedni, nem?

Én nem hiszek az "idehaza" meg "odakint" fogalmakban. Ez amolyan magyar mítosz. Mindenhol vannak az egyén számára épp jobb és rosszabb közösségek. Sok barátom van, akik más, néha egészen messzi kulturális közegbe utaztak, hogy ott majd elfelejtik sérelmeiket és újrakezdik. Mégis általában azt láttam, hogy amikor elmúlt az újdonság varázsa és beleszoktak az ottani kommunikációba, sokszor ugyanazokba a magánéleti problémákba ütköztek, mint itthon.

Mindenkinek van valami defektje, senki nem tökéletes, csak kérdés, hogy állunk egymáshoz.

Ha például a pénztáros néni 5 forinttal kevesebbet ad vissza, mire gondolsz? Leordítod a fejét nagy büszkén, hogy észrevetted ám, vagy arra, hogy rossz napja van, mert meghalt a kiskutyája és kedvesen figyelmezteted? Valószínûleg sosem fogod megtudni. Viszont az elsô variációnál elveszítheti akár a munkahelyét is és biztos, hogy az összes mögötted állónak lincselôs hangulata lesz. Ha meg a másodikat választod, azzal, hogy jót feltételezel róla, esélyt adsz neki akkor is a változásra, ha direkt csinálta. A te döntésed, a te ítéleted.

(Persze ha rendszeresen elfordul, akkor több, mint gyanús :))