Lányok, nők, asszonyok! Mire vagytok a legbüszkébbek az életetekben?

A legbüszkébb a páromra, és az édesanyámra vagyok.

De magamra is, mert a koromhoz, és a lehetőségeimhez képest, már leraktam valamit az asztalra.

Ezt majd a halálos ágyamon kérdezd meg.

Addig még sok dologra lehetek büszke.

Most én is a gyerekeimre, a férjemre, és a kicsi házunkra, meg a kertünkre vagyok a legbüszkébb. :)

Nálam a büszkeség kerülendő tulajdonságnak számít. Lehetnék büszke a gyerekeimre, de nem szeretném magamat, ha büszke lennék. Viszont boldog vagyok, hogy olyanok, amilyenek.

Meg arra is büszke lehetnék, hogy nem váltam el a férjemtől, hanem rendbeszedtük a kapcsolatunkat, és most boldogan élünk, míg... az ufók el nem visznek. De erre sem vagyok büszke, viszont boldog vagyok, hogy így van.

Anyukámra és a nővéremre, hogy olyan szörnyű nehéz életük volt és van, mégis nagyon kedves, okos, értékes személyek.

Egy csomó jó barátomra, mert olyan nagyszerű emberek.

A főiskolámra, mint intézmény, mert nagyon jó hely, zseniális tanárokkal és tündéri csoporttársakkal.

Magam részéről pedig a gyengeségeimre, mert azokban nyilvánul meg, hogy ember vagyok.