Mit tegyek, ha bántanak az osztálytársaim?

Minden reggel undorral megyek be a terembe, köszönök, mert hát azért köszönni illik, de már ezen is heccelődnek a többiek. Mióta elment az osztályunkból két lány, akikkel barátkoztam, nagyon egyedül érzem magam. Szerencsére a barátom mindig kiáll mellettem, de ő nem az osztályunkba jár így csak délutánonként találkozunk, addig meg sok idő telik el napközben. Semmi értelmes dologról nem tudok velük beszélgetni, rajtam kívül mindenki nézi a való világot, és kb. ennyiben kimerült az amit szabadidejükben csinálnak. Se sportolás, se olvasás és összességében semmi sem érdekli őket, ami engem meg igen. Mindig azt lesik, hol szúrhatnak ki velem. Ha éppen beteg vagyok, akkor nem adják oda nekem a lapon kiosztott házit, amit jegyre kell megírni, csak a beadás napján derül ki. Mindenféle dolgot terjesztenek rólam, pedig nem mondhatom el magamról, hogy bármilyen tulajdonságommal vagy szokásommal is kilógnék. Szüleim azt tanácsolták, ne vegyem fel ezeket, egy ideig megpróbáltam viccelődni is ezeken, de egyre jobban bántanak. Megpróbáltam úgy tenni mintha elmennének a fülem mellett a megjegyzések, de sajnos, és ezt ők is látják rajtam, ez a végtelenségig nem megy, mert belül meg nagyon bánt, amit tesznek. Nem hinném azt sem, amit mások gondolnak, hogy irigyek rám, mert egy teljesen átlagos csaj vagyok, átlagos jegyekkel, átlagos családi háttérrel.