A mai feministák nősoviniszták többsége miért gondolja, hogy a női nem sokkal többet ér mint a férfi nem?

Varg Vikernes börtöninterjú 2005.

-Mit gondolsz a nőkről, egyenlőnek tartod-e őket magaddal?

-Persze, a nők teljesen egyenértékűek, ugyanakkor különböznek a férfiaktól, ezért más bánásmódot érdemelnek és mások a céljaik az életben. Szerintem az ódivatú nézet a legpozitívabb, ezen az ókori skandináv modellt értem.

Őszintén megmondom, nehéz erre a kérdésre válaszolni, mert én csupa jó dolgot tudok a nőkről mondani, ugyanakkor nem sok jót mondhatok el a modern nőről. Hol is kezdjem? Talán a modern nőnél. Szomorú látni, mennyire – elnézést a szóhasználatért – elcseszett lett a modern női kultúra. Manapság lenézik az anyaszerepet és a „háziasszony” szó is sok modern nő számára sértés. Azt hiszik, ez a férfi elnyomás egyik jele. Az, hogy otthon maradjon egy nő a gyerekeivel, manapság rémálom és súlyos teher. Ehelyett a nők képesítéseket szereznek (általában valami elméleti baromságot) és minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy olyanok legyenek, mint a férfiak. Úgy dolgoznak, mint a férfiak; úgy öltöznek, mint a férfiak; igyekeznek úgy gondolkodni, mint a férfiak; úgy beszélnek, és úgy cselekednek, mint a férfiak – sőt, néhányan még úgy is néznek ki, mint a férfiak. Mivel az okos nők legjava a tanulással van elfoglalva, a butább nők szülik a több gyereket, így aztán az egész emberi faj egyre silányabb lesz, mivel az átlag intelligencia esik, ha a butább nők szülnek a legtöbbet.

Hasonlóképpen lenézik a főzést. Egy barátom (nő, és amerikai) mesélte, hogy az amerikai nők előbb vágnak pofon egy férfit, ha azt szeretné, hogy főzzenek neki vacsorát, mintha orális szexet kérne az első randin. Ez szerintem mindent elmond. Amit a nők „felszabadulása” eredményezett, az az, hogy a nők pozitív jellemzőit mind felváltották a férfiak negatív jellemzői.

Találkoztam norvég férfiakkal, akiknek az akkori barátnői azt sem tudták, hogy kell limonádét vagy főtt tojást csinálni. És azért mondom, hogy akkori, mert ezek a párok már rég nincsenek együtt. A lányok szépsége még mindig vonzza a férfiakat, de mivel más értékes tulajdonságaik nincsenek, tartós vonzerőt nem tudnak jelenteni.

A modern nők már nem tudnak főzni, már nem akarnak gyerekeket és már nem meleg, rendes és szeretetreméltó teremtések, akik szívesen töltik idejüket a családjukkal. Valószínűleg már ahhoz is túl „függetlenek” és „erősek”, hogy egyáltalán legyen saját családjuk.

A mai nők már semmit nem tudnak adni a férfiaknak, csak szexet. Tehát a szerető, főzni tudó, gyermekeket nevelő háziasszony helyébe a férfiak kapnak egy szextárgyat. Ráadásul érzelmileg és intellektuálisan annyira megkavarodtak, hogy a munkával megkeresett pénzük nagy részét plasztikai sebészekre, kozmetikusokra költik, na meg egy halom ruhára, amitől hitük szerint jobban néznek ki, mert minden, ami érdekli őket az az, hogy minél vonzóbbnak tűnjenek. Na persze mi mást is várhatunk tőlük, ha egyszer nincs más tulajdonságuk, ami vonzóvá teheti őket a férfiak előtt? Ez a feminizmus gyümölcse. A „nők felszabadításának” az eredménye.

Egy igazán értelmes nő megérti, hogy a háziasszony feladatai, a gyermeknevelés és a főzés nem lealacsonyító. Ez kulcsfontosságú feladat az egész nép, az egész nemzet számára, és senki más nem tudja elvégezni. A férfiak semmiképpen sem! A nőknek nem véletlenül van méhe és mellei. Így rendelte a természet, akár tetszik nekünk, akár nem. Hogy lehetne lealacsonyító egy nőnek nőnek lenni? Ezt mindenkinek meg kellene értenie, a gyűlölettel teli, önmagukat utáló feministáknak is.

Az igazi nők azonban mind egyenértékűek velem, őket imádom és tisztelem, de a modern nőket visszataszítónak, primitívnek, megzavarodott állatnak látom. És aki most mindenféle hímsovinisztának gondol, annak hozzáteszem, hogy nem csak a modern nőket kritizálom ezzel, hanem a modern világ egészét, mert a modern férfi sem jobb semmivel. A modern férfiak örülhetnek annak is, hogy nem altatják el őket, mint a gyógyíthatatlan kiskutyákat szokták. Az egész emberiség össze van ma zavarodva, nem csak a nők – és biztos vagyok abban is, hogy tízszer annyi megmentésre érdemes nő van, mint férfi, ha már itt tartunk.

12:36

Nő vagyok, és engedd meg, hogy reagáljak a kommentedre. Mielőtt szólok, hadd fejtsem ki: nem vagyok feminista. Az én olvasatomban minden ember teljesen egyenlő, legyen szó nemről, vallásról, nemzetről - a teljes egyenlőséget vallom.

Azonban a te hozzászólásod nem ezt tükrözi, vagy mondjuk úgy: nem tudod a mi szemünkkel nézni ezt a dolgot. A hagyományos női szerep megbukott - és nem véletlenül. Ha megnézed, a világban minden folyamatosan változik és fejlődik, így van ez a nemi szerepekkel is, amiket - ne tagadjuk le -, csupán a biológia és a társadalom alakított ki.

Az ősi társadalmakban nem volt olyan fejlett technika, ami lehetővé tette, hogy mindenki azt csinálja, amit akar. Mivel a nő nem védekezhetett, szült és szült, majd nevelte a gyermekeket, míg a férfiak, akiknek nem kellett ennyire vigyázniuk magukra, vadásztak. Akkoriban ez volt a kulcs a fennmaradáshoz, és a későbbiekben is fennmaradt ez a rendszer, csak akkor már másodrendű helyet kaptak a nők. A dolog sosem arról szólt, hogy bárki vágyik-e erre a helyzetre.

Vagy akadt valaki, aki csak egyetlen egyszer is megkérdezte a nőket, hogy: boldogok vagytok, amiért így kell élnetek? Hiszen ha azok lettek volna, nem ragadták volna meg az első leendő alkalmat, csakhogy végre változtassanak. Az ember sosem adja fel azt a pozíciót, amelyben jól érzi magát. Egy kicsit kifordítva: a férfiak nem akartak változtatni, mert nekik kényelmes volt, hogy mindent megtehetnek, de a nők nem voltak boldogok elnyomva.

Most ebben a modern világban a nők még nem találják a helyüket, viszont a férfiak sem értik meg őket. Főzni, mosni, takarítani egyáltalán nem lenézendő dolog, életet adni valakinek pedig a legnagyobb kiváltság. A nők nem is ezt utálják, hanem amikor egy férfi azt gondolja, hogy csupán ezekben kellene meglelni a boldogságot, és ez a kötelező feladatuk. Merthogy mi nők érezzük, hogy nem így van.

Az nőbe nincs genetikailag belekódolva, hogy szeressen háztartást vezetni, ahogy a férfiba se, hogy ő meg szeressen ganét takarítani a disznók alól. Mert nem szeretnél, igaz? Pedig régen azt gyakran a férfiak csinálták - de nem attól lettek boldogok.

"Egy igazán értelmes nő megérti, hogy a háziasszony feladatai, a gyermeknevelés és a főzés nem lealacsonyító. Ez kulcsfontosságú feladat az egész nép, az egész nemzet számára, és senki más nem tudja elvégezni. A férfiak semmiképpen sem! "

És miért ne tudnának a férfiak főzni és felnevelni egy gyereket? Mondj egyetlen olyan biológiai okot, ami bebizonyítja, hogy a férfiak erre képtelenek! Nálunk nem volt férfia családban, én fát vágtam, építkeztem, megcsináltam a "férfias" munkákat, és nem esett le a karikagyűrű az ujjamról. Ahogy a fiútestvéremé sem, amiért el kellett mosogatnia vagy megsütnie egy kacsát. Ettől én még nő maradtam, akinek a legfőbb vágya anya lenni. A társadalmi meghatározáson kívül semmi nem ad rá okot, hogy manapság valamit csak egy férfinak vagy nőnek kelljen megcsinálnia.

DE! Amit a férfiak továbbra sem értenek meg: a házvezetés nem tesz boldoggá egy nőt sem, ahogy az anyaság is csak egy bizonyos ideig pótol minden mást. Mert mi is emberek vagyunk, kiknek vannak álmai, minket is érdekelhet a politika, a gazdaság, a sport vagy bármi más. Nem csak a férfiak szerethetnének karriert építeni - a nők is élvezik, ha azt a munkát csinálhatják, amire mindig vágytak. Mert mi is ebben a világban élünk, ami nem csak a háztartásból áll.

A mai nagy feministák ezen a férfi gondolkodáson nem tudnak felülemelkedni. Egyébként a nők minden korban érdeklődtek a ruhák és kinézet iránt, tehát ez sem a modern nő átka.

Mellesleg tegyük hozzá, nem könnyű úgy "nem feministának" lenni, hogy nőként nap mint nap találkozunk a tiédhez hasonló kijelentésekkel, amelyek mindig azt bizonygatják, hogy a nőket mi tenné boldoggá. Miért a férfiak akarják mindig jobban tudni, hogy mi jó nekünk? Ti életüket az életünket? Ti vagytok a mi helyzetünkben? Ha azt mondjuk, hogy nem vagyunk boldogok a hagyományos női szerepben, miért hajtogatjátok, hogy pedig annak kellene lennünk? Miért akartak a nők mindig kitörni ebből a szerepből, ha olyan szuper?

Mi, nők, talán egy kicsit jobban tudjuk, hogy mit esz bennünket boldoggá. Csak ezt sajnos sok férfi nem képes felfogni

Egoista emberek mindig lesznek.

Meg ha belegondolunk, egy-két nő dolgozik, ellátja a háztartást, ha van kert, azt is, gyereket nevel. A férje meg dolgozik, aztán hazajön, kajál, megkérdezi a gyereket, mi volt a suliban, aztán leül a tévé elé egy sörrel.

Ilyen helyeken azért tényleg többet csinál a nő.

Szerencsére már egyre több férfi segít a feleségének otthon is.

12:36 vagyok.

az interjúrészletben, amit bemásoltam, az első néhány sor kulcsfontosságú: "az ódivatú skandináv családmodell".

az oké, hogy a nők így érzik jól magukat, de vajon miért? mert a mai társadalom azt diktálja nekik, hogy minél görcsösebben próbálnak a férfiakra hasonlítani, annál jobb...

ha ez így megy tovább, nem kell sok hozzá, hogy rég nem látott mélységekbe zülljön le az alap családmodell.

nem veszitek észre, hogy a nők elférfiasodnak, a férfiak elnőiesednek?

rózsaszín póló a férfiakon? vásáry andré-hangú átlag-stylistok? na ne.

rendben, felőlem érezze mindenki úgy jól magát, ahogy akarja, csak ennek meglesznek a következményei.

nem mellesleg az is érdekes, hogy amíg 13:30 nem írt, a válaszom 100%-on állt, de mire a válasza megjelent, máris csak 82%-os lett a válaszom.

ékes példa arra, milyen könnyű az ember gondolatait néhány sorral szembefordítani.

és ha ez nem egy fórumon jelenik meg, hanem kereskedelmi adókon, és propaganda épül rá (vegyél szempillaspirált! rúzst! műkörmöt! póthajat! az eredetit festesd be!), nem vagyok benne biztos, hogy jó úton járunk.

éljen a globalizmus.

Ez mindannak a gyümölcse, hogy a világ kezedete óta el voltak nyomva, nem voltak egyenjogúak, nem teljesíthették ki azokat a tuéajdonságaikat, amik megvoltak bennük, de amelyekre senki nem volt kiváncsi, nem tehették szabadon azt, ami jóleset nekik. Bele voltak mesterségesen préselve egy szerepbe. Miért? Csak azért mert nőnek születtek. Aztán jöttek nem is olyan régen a női egyenjogúsági mozgalmak, mindent megengedtek nekik is (tanulhattak, dolgozhattak stb.), de a biológiai szerepük megmaradt, többlet munkát terhelt rájuk, miközben a látszólagos egyenjogúság mögött mélyen megmaradt ugyanaz az előítélet, másodrendűként, "máshogy" kezelés , mint régen, de nyíltan nem volt felvállalható, viszont mindenki tudja, érzi, hogy létezik fű alatt nagyon sok formában. (A legszembetűnőbb az alacsonyabb fizetés ugyanzért kapásból, csakis a nemre való tekintettel.)

Na most, ami el volt nyomva, el van még mindig nyomva, az nagyobb eséllyel üt vissza, tör ki százszorosan nagyobb erővel annál, ami indokolt lenne. Innen erednek a túlzások, amik már úgy tűnik minden normális határt túllépnek. Ki is ezért valójában a felelős? Nem a nők... A társadalom úgy ahogy van, és persze a férfiak, akik foggal-körömmel védik a már kivívott jogaikat, előjogaikat, amik nem kérdőjelezik meg őket, az ő alapvető szerepüket.