Mi a teendő, ha iskolában "megszívatnak" valakit? Hogyan álljon bosszút a kissrác?

Érthető, hogy szeretné elfelejteni, nem pedig belemenni.

Ennek ellenére nagyon veszélyes lehet hosszú távon a ,,felejtés'', mert a megaláztatás mindenképp benne marad a lelkében, csak elrejtve, elfojtva. látszólag elfelejtve. De a mélyből mégiscsak érezteti hatását, személyiségzavar (depreszió, önértékelési problémák, tanulési zavarok, súlyos esetben rémálmok) formájában. A nyilvános megaláztatás valószinűleg trauma, és szinte biztos, hogy ilyesféle poszttraumás bajokat okoz.

Mégis megértem a kisfiú igényét (és a Te igényedet) a tapintatra: most nem éreztek erőt.

Talán akkor a legjobb megoldás az lenne, ha egy nagyon jó gyerekpszichológushoz kerülne a gyerek. Olyanhoz, akinek külön tapasztalata, gyakorlata van ilyen bántalmazásos-abúzusos-traumás esetekben. A gyereknek akár nem is kell eleinte megmondani, hogy éppen emiatt az eset miatt van a pszichológus. A pszichológus először úgyis finom módszereket alkalmaz: rajzoltatja, esetleg játékok, ilyesmi, szóval tapintatos lesz meg etikus. Szóval ügyel a fokozatosságra, és minden lépésben csak annyit halad előre, amennyit a gyerek éppen amúgy is igényel.

Ha már kellően előre haladt az emlékek feldolgozása (amit sajnos mégiscsak meg kéne tenni, mert ha csak úgy elfelejtődik, az rosszabb alakban jön elő később), akkor a pszichológus megmondja, mit lehet még tenni, mihez van már elég lelkiereje a gyereknek. Mindenesetre fog figyelni a szakember a kellő tapintatra és fokozatosságra.

Az erőszak ördögi dolog, nem szokott csak úgy magától elmúlni, de a pszichológussal majd ezt is át lehet beszélni: Mit lehet tenni, hogy a gyereknek ne kelljen a kinzóit gúnyosan mosolyogni látnia nap mint nap.