Baj ez? Valaki szerint ez már nem normális dolog, szerintetek sem?

Nézd, az szerintem sem teljesen "normális" dolog, hogy ennyire passzív vagy.

Az, hogy vannak barátaid, nálad mit jelent? Mikor találkozol velük? Miről beszélgetsz velük, ha te semmit sem szoktál csinálni?

Szerintem kicsit erőltesd meg magad, és próbálj eljárni valahova olykor, nem feltétlenül bulizni, mert oké, hogy valaki nem szereti, de bármit, pl. kirándulni társasággal, vagy csak beülni valahova beszélgetni, sportolni valamit, vagy akármit. Ha ennyire elszigetelten élsz az emberektől, annak szerintem nem lesz jó vége, később bánni fogod.

Hogy lehet e barátod az a kinézetedtől és a kisugárzásodtól függ, nem attól, hogy milyen életvitelt élsz.

Én is otthonülős fiú vagyok (bár nagy ritkán eljárok), mégis volt jó pár bnőm. Szóval nem ezen múlik.

És sztem légy büszke arra, hogy ilyen vagy, amilyen. (Kár, h az én utamba nem sodort ilyet az élet...mindig csak a bulizós-pörgős lányokat, amit már eléggé unok -.-)

Na, szóval, fel a fejjel, 16 éves vagy, nem vagy lemaradva még semmiről sem.

Meg fog változni ez a mentalitás hamarosan. Nem azért, mert beteges avagy rossz lenne, hanem csupán azért, mert idővel komolyabban fognak érdekelni a fiúk és tenni is szeretnél azért valamit, hogy legyenek. Így ,ha nem is bulizni, de a barátnőiddel el fogsz járni ide-oda.

Amúgy nekem volt egy hasonló beállítottságú barátnőm, mint amilyen te vagy. Mikor először találkoztam vele egy konditeremben voltunk. Én odamentem hozzá és beszélgetni kezdtem vele... Kiderült, hogy az volt az első alkalom, hogy olyan helyen jár amúgy soha sehova sem megy. Totál otthon ülős. Néha napján eltudják rángatni a barátnői valamerre, de amúgy jól elvan otthon... Na miután megismert engem egyből nem volt annyira otthon ülős. Igaz én nem járok bulizni, iszogatni ill. egyéb partykra sem, de rengeteget kirándultunk, mentünk ide-oda, hétvégéken elutaztunk valahova belföldre stb. Egyáltalán nem kellett megerőszakolnia magát ezek miatt. Ő is vágyott már rá és idővel saját tervei is lettek, amiket aztán megvalósítottunk. Hirtelen elkezdett érdeklődni a "külvilág" iránt. Mostanra már elvált sorsunk egymástól és nem tudom mi van vele, de simán el tudnám képzelni, hogy ismét visszatér a régi megszokott életéhez, de azt is, hogy teljesen kikelt már magából...

Én is majdnem ilyen vagyok mint te. Viszont néha rám jön a mehetnék. Csak akkor meg nincs senki akit hívhatnék, mert azokkal sem tartom már a kapcsolatot. Vannak még barátaim, de azok is inkább otthonülősek a másik meg messzebb lakik a többit meg inkább nem kérem meg...Az a baj, hogy én is mindig ilyen voltam ritkán vettem magam rá, hogy ha valaki is lehívott valahova, akkor nehezen tudtam magam rávenni, hogy lemenjek. Vagy volt amikor nem is mentem le. de ők nem igazán értették meg, hogy nekem tényleg nincs kedvem menni sehova, ezért nem törődtek velem egy idő után úgyhogy szép lassan elválltak útjaink.

Az a baj, hogy nem volt olyan ember az életemben akivel szívesen mentem volna erre arra. LEhet, hogy veled is ez a gond? Nem találtad meg a megfelelő partnert hozzá? Ha meg nem, és te így érzed magad jól akkor ne bánkódj emiatt. Barátod is lehet szerintem. De ha mindig otthon ülsz akkor nem hiszem, hogy a leendőbelid befog csengedni csak úgy hozzátok..Érted? Szóval, ha barátot akarsz akkor szerintem elkell menned ide oda majd. Nem feltétlenül bulihelyekre. Vannak más helyek is, ahol ismerkedni lehet.