Hogyan lesz valakiből bérgyilkos?

Ezt most komolyan kérdezed???

:-o

Na, gyönyörű eredményeim után begyűjtök már pár negatív értékelést is... :))

Hogy hogy lesz valaki bérgyilkos?

1. Tudod, úgy, hogy rájön arra, hogy az emberi élet semmit nem ér.

Ez lehet úgy is, hogy tudatosan gondolja ezt. Egyszerűen végiggondolja, hogy miért is élünk, és a végén arra a következtetésre jut, hogy az élet lényege nem a szeretet meg a többi nyálaskodás. Így idővel belátja, hogy egyik élet sem ér semmit. Az Univerzum olyan nagy, hogy abban egy ember, de akár ezrek élete is csak egy villanás, egy csepp a tengerben.

És mi a legfontosabb benne?

Szubjektív. Kinek ez, kinek az. Sokaknak (legtöbbeknek) önmaguk, mégha áltatják is magukat. Az ilyen hideg logikával gondolkodó ember megérti és felfogja, hogy a világban egyedül ő a fontos a saját számára (esetleg egy-két másik ember, akiért ölni képes; de közvetve az is önmagáért van). Így öl. Mivel más nem számít.

2. Második lehetőségként úgy, hogy megéli ugyanezt. Nagyon sok háborús veteránt alkalmaznak ilyen szerepkörben (testőr, bérgyilkos, behajtó, stb.) Mert ők már tapasztalatból tudják azt, amit fent (1. pont) leírtam.

Lehet elítélni őket, de majd akor ítélkezz, ha te is harcolsz egy háborúban mondjuk pár évet.

Hidd el, az értékrended erősen meg fog változni ... feltéve ha túléled.

Tehát voltaképpen ugyanaz lesz a vége, mint az első esetnél, csak itt nem feltétlen tudatosan jut el odáig az illető, hanem egyszerűen így alkalmazkodik. És csak a háború vagy más szörnyűség után látja meg ezt az egész mögött. Tehát előbb itt megéli, és csak utána látja be ezt az elvet.

(Előfordulhat, hogy a 1. és a 2. keveredik, vagy egyszerre történik. Esetleg egymás után.)

3. Gyerekkorától így nevelik. Egy gyerekbe bármit bele lehet nevelni; így tökéletes gyilkológép lehet belőle. Ugyan csak egy gagyi film a Hitman, de egyáltalán nincs elrugaszkodva a valóságtól. Még a mai napokban sem.

Sok helyén a világnak vannak gyerekkatonák. Ezek egy részéből (ha megéli, mert elég jó), akár egy alvilági szervezet bérgyilkosa is lehet. Emellett sok helyen képeznek pár éves kortól árvagyerekeket különböző feladatokra. Ezek szinte már robotok. Eleve nincs bennük lelkiismeretfurdalás, ha megölnek valakit; mivel soha nem is találkoztak ilyen dologgal az életükben. Nincs ilyen érzelmük.

Amúgy már ősidőktől fogva alkalmaztak bérgyilkosokat a történelem folyamán. Gondoljunk csak a ninjákra (bár ők nem csak gyilkolást vállaltak), assassinokra, egyéb alvilági szervezetekre. Legtöbb ilyen szervezet már kora gyermekkorban elkezdte a nevelést. A gyerek hamarabb megtanult ölni, mint rendesen beszélni. Ilyenek, mint a vér látványa, vagy az égett hús bűze, számára ugyanolyan közönséges és természetes dolog, mint egy átlagembernek az, ha paprikáskrumplit főz, és annak a szagát érzi. Hozzászokik. Életben is csak akkor marad, ha öl. Először csak kisebb, majd nagyobb állatokat. (Vadászik a megélhetésért; néha nyersen eszi meg a húst; hogy szokja a vért, ne zavarja később.) Utána már akár fiatal korban is gyakorol embereken. Pl. rabszolgákon, stb. Egyes ilyen klánoknál előfordult, hogy a gyerekek közé betettek pár felnőtt rabszolgát, rabszolgákat. És egyszerűen csak hagyták őket bezárva. Idővel ugye megéheztek. (A gyerekek eleve éhesek voltak.) Így a gyerekek megölték és megették a felnőtt rabszolgát.

Persze az is védekezett. Tehát előfordult, hogy fordítva sült el a dolog, és a leendő bérgyilkos veszett oda. De azokért soha nem hullajtott senki könyeket.

Erre jött a technikai képzésük. A mozgás, a fegyverhasználat, a rejtőzködés, a nyelvtudás, a színlelés, a fájdalom eltűrése, hajlékonyság és egyéb, ezügyben hasznos tudományok oktatása.

De az alap mindig az, hogy a gyereknek soha ne okozzon gondot a gyilkolás.

Az utóbbi (3.) eset általában egy különleges fajtája a bérgyilkolásnak. Ugyanis ott a gyilkos nem kap közvetlenül zsét, hanem a szervezetnek dolgozik. És persze a szervezet veszi fel a pénzt, értéket, és ezért cserébe a saját tanítványának a tudását adja bérbe.

Szóval így lesz valakiből bérgyilkos.

És most jön az a rész, amiért lepontozást kapok majd:

Ugyanis én nem tartom közel sem annyira elítélendőnek, mint mások. Végeredményképp ő is a megélhetésért küzd. Más módszerrel, de a lényeg, hogy a másikat akarja eltaposni, azon akar felülkerekedni.

Ha te mondjuk számítógépet gyártasz, akkor a célod az, hogy minél több embernek adj el. Viszont vannak vetélytársaid. Minél több gépet adsz el, annál kevesebbet tudnak ők eladni. Verseny, harc, küzdelem folyik a piacért. Minél jobb neked, annál rosszabb nekik.

Vagy más példa: minél többet eszel, annál kevesebbet eszik az etióp kisgyerek. Tehát közvetve magával az életmódoddal is a halálát okozod. De mégsem teszel ellene, mert neked így jó. Van reggeli, ebéd, vacsora. Néha nasi a TV előtt, fagyi, süti, csoki, cola, stb.

Ő meg talán kap egy tál rizst naponta. ... Ha szerencséje van.

Miért?

Mert ő gyengébb. A világ törvénye az, hogy az erős túlél, a gyenge elpusztul.

Te pedig sz@rsz rá, hogy hányan halnak meg Afrikában naponta; sokkal jobban érdekel a Gyurcsány mag az Orbán; meg hogy "bakker, megint emelték a gázárat".

De ez valahol mindig is így volt, és így is lesz. Hiszen minden ember önző. Te is. Ha bevalllod, ha nem; mindent azért csinálsz, mert neked jó. A saját érdekedben. A gyerekedet is azért neveled, azért szereted, és azért halsz meg esetleg érte, mert ő a te jövőd, és ő a te érdeked. Neked az jó, ha szereted, így voltaképpen önző vagy. (Ha neked nem lenne jó, ha a gyereked mosolyát látod, akor nem szeretnéd őt.)

Így persze magas ívben teszel Afrikára. Néha talán eszedbe jut, de nem érdeket téged különösebben. Egyszerűen harcolsz tovább, és ölöd a másikat, megpróbálod kiszorítani az életből, hogy te és a te utódaid nyerjenek teret. Te legyél az erősebb, téged becsüljenek meg, te kapd meg a munkát és ne a másik, neked legyen plazmaTV-d, stb.

A bérgyilkos is ugyanazt teszi, mint te, csak ő közvetlenül.

Én ezért nem ítélem el őt jobban, mint bárki mást, aki a mai társadalomban él. Hisz semmi különbség nincs - csak ő szemtől szemben és gyorsan teszi azt, amit más lassan, alattomban, mit sem törődve a másikkal.

Uff. Jöhet a lepontozás.

Nem semmi az elöző kommentelő meglátása, és igen elgondolkoztató. Nem szavaztam le...sőt 100% hasznosnak jelöltem.

Valóban mindenki az életben maradásért kűzd( "strugl for life), és közvetve vagy közvetlenül gyilkolunk. Egyedül azzal nem értettem egyet, hogy egy anya szerintem nem azért neveli a gyerekét, mert ez áll érdekében, ő képviseli a jövőjét. Hisz ha az anya meghal, kit édekel mi lesz a világgal. Az önzőségnek is megvannak a különböző lépcsőfokai.

Csak annyit fűznék hozzá, ehetsz bármennyit, az etióp kisgyereknek se több- se kevesebb nem fog jutni. Mert inkább elégetik a kaját, semmint ingyen adják valakinek. :P

Bár ez nem igazán ide tartozik.

Na jólvan, szép kis emberek vagytok ti, látom kell itt egy kis rendet tennie valakinek aki sokat foglalkozik ezekkel a gondolatokkal. Kezdjük talán napjainkban, ott ahol már nincsenek ninják és és a bérgyilkosokat nem képzik. Mint a szakma nagyjait(talán kissé hülyén hangzik h hozzájuk hasonlítom magamat, de nem vagyok pesszimista), engem is azért kezdett foglalkoztatni az élet-halál filozófiai kérdésköre mert túl sok szabadidőn volt. Könyveket és ujságcikkeket olvastam a témáról, de végülis több 4-5 órás gondolgodás ébresztett rá arra hogy nem biztos hogy a köz és a társadalom nézete a helyes! Az ember egy állatfaj (ha valamejik agymosott barom nem hiszi el akk emlősök törzse gerincesek osztálya Homo Sapiens Sapiens), mint ilyen NEM LEHET tőlünk idegen a gyilkolás, ez a világ legősibb és legtermészetesebb dolga. Ha ezt nem értené valaki annak megírom h több módon is elfogadhatóvá tehetjük az ölés gondolatát!

Elöbb utóbb mindenki meghal, ki elöbb-ki utóbb, mindenki, a gyilkos is és az áldozat is. Ezt is el kell fogadni.

Nem a bérgyilkos öl! Hanem a Sors, Ő mondja meg hogy ki mikor hal meg, a gyilkos csak közvetíti az üzenetet!

És ami a kedvenc elméletem, noha kissé beteges: The Art of Stealth, The Art of Long range shooting, The Art of Killing! A mesterhármas, három művészet. Ezek tartják a pályáján a bérgyilkost, akárcsak egy festőművészt. A variációk száma végtelen. A sokatlátott katonai mesterlövészek is ezt mondják (lsd.: Lopakodók című film: "Érezd a kéjt!" ).

Ezeknek legalább egyikét mindenki tegye sajátjává aki nem akar elszakadni magától, attól ami Ő valójában. De én mindet magaménak vallhatom, összeegyeztettem őket.

Ha az ölés már nem probléma, akkor már csak a kapcsolat rendszert kell kiépíteni és tervezi tervezni tervezni! Vannak könyvek amik sok jó gondolatot írnak le praktikákról, pl. hogy hogyan tünjünk el a tett színhelyéről de ezeket nem reklámoznám.

Így lessz valakiből bérgyilkos! Van természetesen jó és rossz bérgyilkos is, de a rossz csak egyszer fog hibázni, a jó egyszersem! Elmondhatnám hogy mi kell ahoz hogy valaki jó bérgyilkos legyen, de elfáradt a kezem. Talán majd egy másik kérdésben.

Ja és mégvalami! A BECSÜLET! Amit elvállalsz el kell végezned!

Shifty