Csak szerintem undorítóan intoleráns ez az ország?

Az harmadik hozzászóló vagyok, aki egyet éretett veled, hogy nem elég toleránsak itt az emberek. Érdekes, hogy én is rajongok az ázsiai kultúráért, mint te. Gondolom te is sok ázsiai filmet nézel, kicsit belelátsz a kultúrájukba, mint én.

Sajnos az, hogy a társadalom nem fogadja el a melegeket, az csakis az évszázados európai kultúrában gyökerezik. Konkrétan a kereszténységre gondolok, de leginkább az egyházra. Évszázadokig tilos (de legalábbis nagyon nem illő) volt egyáltalán beszélni a szexualitásról. Innen ered az, hogy az emebrek nem fogadják el a homoszexualitást, hogy a lányokat még mindig más mércével mérik, mint a fiúkat stb. Ehhez képest Japánban- mivel a vallás is más volt (ami ilyen szempontból sokkal megengedőbb és nyíltabb volt)- teljesen természetes a szexualitás bármely formájáról beszélni. (Viszont ez szerintem csak Japánra igaz, a többi ázsiai országban sokkal zárkózottabbak az emberek ilyen téren, viszont az udvariasságból adódóan ott is jobban elfogadják a másságot.)

Amíg az országban kisebb dolgokban sem elfogadóbbak az emberek, addig csoda lenne, ha ebben azok lennének. Pl. nézz csak át a babás témakörbe, ha valaki nem szoptatja a gyerekét, az már rossz, meg minek szült. Vagy ha valaki korán visszamegy dolgozni. De ha sokáig otthon marad, az is rossz. Sok országban ez magánügy, nem kerítenek neki ekkora feneket. Mármint nyilván van mindenkinek egy általa helyesnek tartott irányelve, de nem botránkoznak meg rajta, ha valaki másképp csinálja.

De nem csak ebben van ez így.

De nem akarom azt mondani, hogy ez csak Magyarországon van így. Sajnos máshol is. Erre ez nagyon jó példa: [link]

Viszont az tény, hogy itt nagyon is jellemző, hogy az emberek a másik legapróbb dolgaiban is találnak kivetnivalót.

A kérdésedben benne van a válasz: te magad is undorítóan intoleráns vagy.

ELFOGADNI azt lehet, ami jobb, hasznosabb, élhetőbb, ami nem zavar másokat, amitől nem kell félteni a kisgyerekeinket, ami mintát ad a fenntartható életformához. A buzulás nem ilyen.

Ha már buzgók vagytok, éljétet szórakozóhelyeiteken, a hálószobátokban, ahol akarjátok, mi se megyünk ki dugni az asszonnyal az utcára, se segget rázni.

Élvezzük egymást és PONT ez az érdekes, hogy senkinek semmi köze hozzá, mert azt csak MI tudjuk, hogy mi a jó és miért nem akarjuk a másikat elveszíteni:)

Nézd a hálószoba egy része a dolognak, de amikor pl súlyos beteg és kómában fekszik az életem szerelme akivel 20 éve együtt élek, de semmi beleszólásom nincs abba, hogy mi történik vele, mert nem vagyok hivatalosan a családtagja... na az gáz.

Vagy amikor a melóhelyen megkérdezik hogy tervezek-e gyereket, akkor azon kell gondolkoznom hogy merjek-e őszintén válaszolni...

Vagy amikor a 16évest kirakják otthonról mert kitudódott a dolog...

A párkapcsolat számomra nem csak a szexről szól.

Vannak olyan társadalmi vetületei amik nem a hálószobába vagy a bulihelyre tartoznak. Ha neked annyiból ál a házasságod, hogy esténként meghúzod az asszonyt, aztán pénzekenként elmész vele bulizni akkor csak sajnálni tudlak.

A melegek nagy része nem megy ki az utcára segget rázni. Maximum farmer-pólóban felvonulni ha erre gondolsz. A seggrázós réteg a melegtársadalom nagyon kis szegmense, de kb ennyi heteró is ugyanezt csinálja napi szinten (diszkós cicamicák a bájgúnár pasikkal).