Milyenek voltak a gimis éveid? Azért kérdezem, mert mindenki azzal jön, hogy ez volt élete legszebb időszaka. Az enyémnek eddig ez a legrosszabb.

Eleve nem jövök ki a kortársaimmal, azt hiszem, mert én túl "régimódi" vagyok. Irritál az, hogy mindenki piál, bulizik (van olyan formája ugyan, amit elfogadok, de általánosságban nem teteszik. Tudom, hogy az ilyen bulik a részegedés és az egyéjszakás kalandok melegágyai). Valahogy még az is irritál, hogy mindenki tud mindenkinek a viszonyairól, mi több még dicsekszenek is vele. Különösen azt tartom furcsának, amikor a tanárok tesznek rá utalást. Valahogy úgy érzem, hogy nekünk nem lenne szabad engednünk, hogy meglássák a mi kis magánéletünket. Gondolom nekik, akiknek már családjuk van meg felelős szülők, rühejesen nézhet ki. Azt is utálom, hogy valakik összejönnek, és akkor körülöttük forog minden. Igen, részben az irigység beszél belőlem, de érzem, hogy ez itt valami több ennél. Ez valahogy olyan... közönséges. Valahogy az az érzésem, hogy mindenkinek el kéne titkolnia az iskolában ezeket és csak iskolán kívül élni egymásnak. (Ez normális?) Hogy"hivatalosabbnak" kellene lennünk. Nem nézem le egyébként a szerelmet, de ezt annyira természetellenesnek érzem. Pl. amikor valakik csókolóznak. Valahogy rögtön az az első ösztönös refelexem, hogy nekem akkor most el kell fordulnom, mert illetlenség nézni, de aztán eszembe jut, hogy kik ők, hogy zavarba hozzanak engem, és ez dühöt vált ki. Egy másik, amit kivált belőlem az az, hogy az illető bunkó, hiszen nem lehet addig beszélni hozzá, másrészt meg ez is a dicsekvés egy formája.

Valahogy azt is érzem, hogy a tanárok néha túl közvetlenek. Itt van például a Facebook. Nekem annyira furcsa, hogy ezen keresztül a tanárok is látják a mi korosztályunk összes hülyeségét. (amit külön utálok, ezek a "partiképek"). Szerintem nem jó ötlet egy közegbe helyezni a tanárokat a diákokkal. Egyébként itt szerintem mi vagyunk a hibások, hiszen a fb elvileg mindenkié, nem a tanárok tehetnek róla, hogy mi ilyenné tettük.

Mit gondoltok a nézeteimről? A múlt században kellett volna élnem? (azért vicces ezt leírni, mert egyébként valóban éltem a múlt században:D). Nem tudok alkalmazkodni? Azért nem szeretem a korosztályomat, mert nagy általánosságban képmutatás folyik (facebook a legjobb példa) mindenki nagyon érzékenynek és intelligensnek akar látszani, de erre rácáfol a valóság; nem bírok azonosulni ezzel a "piáljunk, drogozzunk, bulizzunk, éljük ki magunkat"-szemlélettel és végül idegesít hogy mindenki mutogatja a kapcsolatát.

A dologban egyébként az a rossz, hogy én alapjában véve társasági ember vagyok. De mivel ennyire más vagyok, ezért nem igazán tudok elvegyülni a mai kortársaim között. Egyszerűen nem fogadom el őket, és úgy gondolom, hogy igazam van. És dühít, hogy ők vannak többen és pk élvezik jobban az életet (lévén, ők összetartanak).

Másnak is voltak ilyen gondjai? Mit gondoltok rólam?