Mire emlékeztek a '90-es évekből? Mit szerettetek benne? Mi az amit ma már cikinek tartotok? Mik a legnagyobb élményeitek ebből az évtizedből? Mi az amit a mai napig visszasírtok?

-Most pl. az jutott eszembe, hogy gördeszkáztam a szomszédokkal 1993-ban és elkezdtük mondani, hogy 7 év múlva 2000:D

-A 90-es években, legalábbis 1995-től jobban éltem mint most.

-Cikiségről inkább nem írnék

-Spanyolországi nyaralás, síelés Szlovákiában, gondtalan élet

-HOgy mi az, amit visszasírok? A jólétet, a kevesebb súlyom, a tinédzserkort.

Szerintem a 90-es éveknek mi még nem látjuk azokat a jellegzetességeit, amivel a 60-as, 70-es, 80-as évek rendelkeztek. De lehet, nem is volt nekik.

Cikinek tartom belőle az ócska dancefloor slágereket.

A szakadt alteros divat se lett az én világom.

POzitívum zenében a goth illetve a symponic metal megjelenése.

Kár, hogy akkor még nem volt net (nekem meg nem volt ehhez megfelelő társaságom), és nem ismertem meg hamarabb ezeket a hozzám közel álló irányzatokat, és a goth művészeti vonatkozásait.

Sokkal jobb lett volna a tinikorom, ha erre, ami ennyire kifejez engem, már akkor, hamarabb rátalálok, és nem csak huszonévesen.

amit szerettem: a vasárnapi "Walt Disney bemutatja" műsort

ma már ciki: féltem Hobótól

élmények: amikor általánosba az akkor punk unokatesóm és barátai kísértek el és vittek haza

amit visszasírok: a gyerekkorom

En a 90-es evekben voltam gyerek es nagyon sok minden mashogy volt. Nehez megfogalmazni, de valahogy a vilag akkor nem volt igy megzavarodva, mindennek jobban meg volt a helye a vilagban. Manapsag mar mindenhol minden van a globalizacio miatt. Mar rendes divat sincs vagy valami eszme, ami az embereket osszehozza, mert mar mindent lehet minden teren es ez nem feltetlenul jo dolog. Pl. milyen nehez barmit irni a 2000-es evekrol, mert olyan jellegtelen volt epp, mint a jelenunk.

90-es evek...hat akkor jobb zeneket nyomtak, bar ezt akkor meg nem tudtuk es nem voltak ezek az agyrohaszto valosagshow-k sem, amiket csak azert gyartanak, mert nagyobb a profit, kevesebb a koltseg. Bar akkor kezdodott mar minden a penzrol szolni, de nem ilyen szinten, mint ma, hogy barki az anyjat eladna.

Sokkal egyszerubb eletet eltunk. Nem volt meg egy szimpla elso generacios mobilunk sem, nemhogy Iphone meg internet, megis eltunk es valahogy jobb volt, nyugisabb. A gyerekek kint az utcan vagy hazaknal jatszottak es 14 evesen nem vergodtek reszegen bulirol bulira, bar biztos akkor is volt ilyen, csak sokkal kevesebb. Nem azt mondom, hogy a mai eletvitelnek nincs elonye, de sok a hatranya is, amit csak kesobb latunk, amikor osszeall a kep. Mondjuk a 90-es evekben az is nagy problemanak tunt, hogy a Nyugattal nem igazan tudott Magyarorszag meg lepest tartani. Volt olyan, hogy leadtak egy sorozatot, amit 6-8 evvel ezelott gyartottak. Ma meg mar minden par honap mulva fut a magyar csatornakon, sok cuccot meg nem is lehetett megvenni, amit mas orszagokban igen.

Persze voltak rossz dolgok akkor is es ne hidd, hogy akkor jobb volt a politikai helyzet...akkor is mindenki azt nyomatta, hogy ilyen rossz meg sosem volt, milyen rossz a gazdasag stb, szoval ez teljesen ugyanigy volt.

Ciki dolog...nos gyerekkoraban mindenkinek voltak ilyen elmenyei, ennek semmi koze a 90-es evekhez. A ruhak igy visszanezve viccesek voltak, de 20 ev mulva a mostani ruhak is azok lesznek.

A Disney-sorozatokat az m1-en nagyon szerettem, videokazettán még rengeteg meg van, főleg Micimackó, de elvétve akad 1-2 Aladdin is meg Pluto.

Imádtam az rtl-en a délután futó rajfilmeket, amikről utólag kiderült, hogy animék:D Sailor Moon, Dragon Ball, Candy Candy - ezek alapozták meg animefüggésemet:) Nah meg a Helene és a fiúk - azt szívesen megnézném:)

Cikik voltak a borzalmas holdjáró pipőkék, meg a térdig szűk, utána bővülő trapézgatyók. Borzalom:D

De azokat az igazi '90es évek beli zenéket nagyon csípem. De jó lenne megint átélni, de most így, 18 éves fejjel:)

18L

Jah, és érdemes megnézni:

[link]

Először is szeretném feljebb rakni a mércét. 92-ben születtem édesanyám születésnapján. :)

A 90-es évek nagyon jók voltak, a családi helyzet, a szegénység ellenére is. Egy faluban éltem. Eleinte csak egy gyerek élt ott rajtam kívül az utcában, majd szépen betelepült a környék. Összeverődött a banda. Nyáron rengeteg biciklizés, lábtengó, szopató (aki nem ismerné, ne gondoljon rosszra, ez olyan mint a tengó), ipi-apacs és bikaszeme stb. Rengeteg csavargás, sötétedés után beszélgetés a kukoricásban, vagy egymás ijesztgetése.

Télen szánkózás, hócsatázás, hóember építés.

Aztán egy ici-pici kockulás is volt néha a szomszédba, egy órácska Doom. :)

A rossz dolgokat nem említem, bár volt belőlük bőven.

Én pont 90-ben születtem, ami leginkább megmaradt az a napfogyatkozás... ez egy igazán szép és olyan meghatározó élmény volt számomra, amit szerintem annak ellenére sem fogok soha elfelejteni, hogy ilyen fiatal voltam! :) Nem fogom elfelejteni a nyári napokat, a sárban, porban hempergést, nem fogom elfelejteni hogy én ebben nőttem fel, nagyinál nyaraltam egész nyáron, és nem a számítógépes játékokat nyüstöltem! Ezért iszonyatosan hálás vagyok a kornak, és a szüleimnek is! :)

Büszke vagyok arra is, hogy mobil nélkül is kibírtam 15-6 éves koromig! :) Amúgy más dolgokat nem igen tudnék megfogalmazni... Szerettem gyerek lenni, jó lenne néha kicsit visszanézni! :) Rengeteget tanultam a szüleimtől. Az állami céget ahol dolgoztak mindketten 95-ben felszámolták, egyszerre váltak munkanélkülivé, majd 2001-ben ismét, még is ahonnan eljutottak, oda ahol jelenleg vannak az engem hihetetlen nagy büszkeséggel tölt el, rengeteget tanultam tőlük, és visszasírok minden nehézséget is a szép dolgokkal együtt, mert ezek tanítottak meg arra, hogy az legyek, aki ma vagyok!

20:40-es vagyok.

Az előző válaszoló jól mondja. Az egész a rosszal együtt hiányzik. A rossz dolgok nélkül ma tényleg nem azok lennénk, mint akik vagyunk. Örülök, hogy nem cukormázban, a gép előtt ülve, anyuci kedvenceként nőttem fel.

Természetesen a vége felé már engem is magával ragadott a kockaság, de kint mindig jobban szerettem lenni. Úgy visszamennék egy órára ipi-apacsozni a gyermekkori barátokkal. Gondtalanul, ártatlanul, ahol még nem oszlott meg a csapat jókra és rosszakra.

Zárógondolatként felidézném bükki nyaralásokat. Amikor nagyon kicsi voltam, akkor a Tüki Üdülőbe jártunk. Szép faházak, friss levegő, csend, csak a gyerekek (a mi) nevetései voltak halhatóak, amikor találtunk egy vaddisznót (szerencsére a kerítésen kívül volt:). Az egyik házikóban találtam egy Macskafogó társasjátékot. Édesanyám nem engedte, hogy megtartsuk, de valamiért olyan varázslatos hangulata volt a játéknak, hogy a mai napig nem tudom (nem is akarom) elfelejteni.

Mikor nagyobbak voltunk, akkor átalakult bicajtúrává. Faluról be Miskolcra egyik nap, aztán másnak fel a Bükkbe.

Egyedül talán ekkor viselkedett a családunk, igazi családként.

Nosza, jönnek elő az emlékek. Sosem végzem. Rengeteget nyaraltam dédimnél. Ott mindig a tyúkokat kergettem, aztán meg ők engem, amikor meglátták nálam a csupasz kenyeret. Sok pecázás a kis patakban és mérhetetlen sok csavargás.

Egyszer itt is tartottunk egy bicajtúrát, kölcsönkért kerékpárokkal. Borongós idő volt, de nekivágtunk. Aztán útközben hol esett, hol nem. Egy erdőn szabályosan úgy mentünk át, hogy a nyakunkba volt a bicikli, ugyanis a nagy sártól nem lehetett tekerni. Fogalmam sincs arról, hogy amikor célba értünk, ott mi volt, kihez mentünk. Ez kiesett. Viszont tény, hogy ez volt életem legmocskosabb bicajtúrája. Tetőtől-talpig sárosan értünk haza. A biciklikre másnap nagy mosás várt.

Huhh, ez így nagyon hosszú lett, de előjöttek az emlékek. Ha valaki végigolvasta, annak köszönöm. :)