Szerintetek a Japánoknak milyen életük van? Jobb mint a miénk? Könnyebb?

Szerintem nem jobb. Rajtunk rengeteg a munkahelyi nyomás, stressz. Pl. attól tűnsz tisztes dolgozó embernek ott, ha este 6 előtt nem mész haza. Ezért akiknek korábban vége van a munkaidejüknek, szégyenlik, és addig máshol múlatják az időt, nehogy a szomszéd észrevegye. Nem mehetnek haza a beosztottak, amíg a főnök ott van. A főnök pedig sokáig ott van, mert ő ugye fontos ember :P

Aztán ott vannak az udvariassági szintek. Sokszor a japánok sem tudják, bizonyos dolgokat mikor hogyan kell alkalmazni sonkeigo-ban és a kenjougo-ban. Ezt bizony ők is a munkahelyen tanulják meg, kényelmetlen nekik, és sokszor eltévesztik. Nagyon igyekezniük kell, hogy ne legyenek tisztelettelenek. Aztán az, hogy egymással más-más helyzetben más nyelveket kell alkalmazniuk különbonyolítja a dolgot. Meg hogy még ha bureiko-ra mennek, utána akkor sem viselkedhetnek egymással informálisan.

Aztán ott a nagy rohanás, hogy senki nem veszi a másikat emberszámba: a vonatokon állni hagyják órákig a néniket, míg a céges alkalmazottak a feljebbvalóiknak adják át a helyet, akkor is ha az alkalmazott éppen nő és a másik férfi, ráadásul mondjuk fiatalabb is nála.

Az iskolában is hatalmas a nyomás rajtuk, Japánban történik a legtöbb öngyilkosság olyasmi miatt, hogy pl. nem vették fel őket egyetemre.

Aztán ott a lakhatás: már lassan egy 2 szobás lakás nagynak számít náluk, össze vannak zsúfolódva, és nem tudnak hova terjeszkedni, felfelé pedig nem építkezhetnek a földrengések miatt. Az autós közlekedés katasztrófa.

Emellett persze egy gyönyörű ország, csodálatos kultúrával és érdekes történelemmel, fejlett technológiával, de őszintén? Én még úgy is, hogy beszélem a nyelvet, 1 évnél több időt nem bírnék ott tölteni.

negativ:

Az ongyilkossagi statisztikajuk.

pozitiv:

Rajottek mar, hogy kozossegben az ero. Sokkal szocialisabbak, empatikusabbak mint az europai emberek. Mondjuk ezt a National Geographic-on lattam.