Megmondanátok, őszintén a barátotoknak, ha problémátok lenne vele?

Igen, megmondanám a szemébe a véleményemet a barátaimnak. Baromira tud néha fájni, mert a kritikát kevesen viselik jól.

Egyébként önmagától, senkit sem tudsz megmenteni.

Ennyi idősen elég gyakori a zülés egyszerüen élvezi az életet az meg hogy szilveszterkor bulizot nem baj.

Amúgy a fűről lefog szokni amint nem lesz rá pénze.

Persze, megmondanám. Viszont megpróbálnék nem olyan bántóan fogalmazni, hogy már csak a hangnem miatt se hallgasson rám. De megbeszélném vele nagyon őszintén és határozottan. Persze arról is megkérdezném, hogy miért jó ez neki, miért érzi így jobban magát? Aztán megpróbálnám lebeszélni.

Ha viszont nem sikerülne, azért nem hagynám magára, ha lehetséges és mód van rá, mivel a barátom.

Ismerős a helyzet.

Én is mondhatnám, hogy a legjobb barátom az illető.

Egyszer annyira belőtte magát, hogy kórházba vitték, és leállt a szíve. Ki kellett ütni, többször is.

Akkor kiabáltam vele, hogy mégis ez minek kellett, aztán megöleltem, hogy ne haragudjon a kirohanásomért, csak aggódom miatta.

De iszik ő is, füves cigit is szív, és nem értem, ez miért jó.

És a napokban nagy lelkesen közölte velem, hogy menjek el a szülinapján hozzá, mert hogy húúú mekkora party lesz. És azt mondta, lesz drog is. Akkor le is tettem arról a húúú de mekkora buliról, és kíváncsi leszek, túléli-e a születésnapját. De én mostantól nem szólok bele. Szeretem, de nem tehetek mást, nem hallgat rám, nem tanul a saját hibájából, akkor én mégis minek foglalkozzak vele?

Jó ideje ezt papolom, de magasról tesz a véleményemre. Remélem el fog ez múlni, különben tényleg megmurdál.

Én is megmondanám. Ahogy meg is mondtam egy barátnőmnek, arra gondolva, hogy egy barátomért tartozom ennyi őszinteséggel...

A nyáron a szünet miatt alig találkoztunk, és szeptembertől egyre távolabb éreztem magamtól, miközben ő egyre negatívabb irányba változott. Kiderült, egy új baráti társaságba keveredett.

Őszintén, de kedvesen és segítő szándékkal mondtam el neki, hogy nem örülök az új társaságnak, mert úgy érzem kifordult miattuk önmagából és rossz irányba indult el.

Ő kifejtette, hogy én milyen szar alak vagyok - majd múlt beli "hibáimat" kezdte sorolni. Csupa olyan dolgot, amit sosem tett szóvá - és nem is tehetett volna, mert ezeket nem lehetett komolyan venni. Akkor jöttem rá, hogy ő már sajnos nem a barátnőm. :(

Én is ettől félek, hogy ez a barátom, aki jelentősen sok mindenkinél fontosabb az életemben, elszigetelődik tőlem, és már nem tudok rá barátként nézni.

Szeretetből teszem, és jót akarok neki, de nem hagyja.

Nem tudom, mit tehetnék még, és olyan rossz, hogy ma is részeg volt, mikor találkoztam vele. Részben szeretem, amikor be van csiccsentve, mert nagyon édes tud lenni, de ezt nem kellene minden héten előadni.

Mit tehetnék még vele? =/