Hogyan győzzem le az ösztöneimet?
Szeretnék együtt lenni egy lánnyal aki tetszik nekem, de nem csajozom, mert tudom, hogy mi a vége. Rengeteget láttam, olvastam (sőt még részem is volt benne egyszer, de nem volt kölcsönös) hogy mekkora nyűg előbb utóbb egy kapcsolat, kezdetben persze jó, aztán... Ebbe most nem megyek bele, a lényeg, hogy filozófiailag teljesen meg tudom indokolni, hogy MIÉRT NE legyen csajom, de az ösztöneim mégis hajtanak, pedig próbálok ellenállni. Emiatt bunkónak meg érzéketlennek hisznek, pedig egyszerűen csak tisztában vagyok vele, hogy nem jó, vagyis jó, csak hosszú távon nem... egy oldalt tudnék magyarázni erről, nem fogok.
Barátkozni sem barátkozok, max nagyon felszínes szinten, mert attól félek, hogyha egy szorosabb csoport tagja lennék, akkor asszimilálódnom kellene, de én nem akarok. Mindenkiben az ellenséget látom és meg is tudom magyarázni miért, konkrét személyekre bontva.
Pedig alig fél éve nyári szünet előtt még úgy álltak a dolgok, hogy fejlődöm, éreztem is magamban, többet beszéltem lányokkal, több volt az energiám és még sorolhatnám. Aztán így szépen fokozatosan indult a leejtő egészen idáig, most már egy önsajnáltató barom vagyok még itt is, semmi erőm nincs, egy mosoly is csak erőltetve megy. Most hová tűnt az az energia ami azt hittem örökre megmarad, hogy "na mostantól megváltozik minden"
Másoknak általában jó kedvük van és csak néha lesz rossz, na nálam fordítva, általában rosszkedv és csak néha lesz jó. Neten persze elvagyok, de élőben nincs senki, egy lánnyal tudtam talizni(vele is neten ismerkedtem meg), akkor elvoltunk, de egyébként sehol, senkivel...
Általában magamba fojtom ezt, de mikor közeledik a karácsony és szilveszter, azért elgondolkodom... Ezt is egyedül töltöm, mint szinte az eddigi összeset, nem is voltam még olyan igazinak mondható szilveszteren...
Kösz ha elolvastad.
válasza:Szerintem kezdj el barátkozni emberekkel, mert ez az életforma nem neked való.
A mondandód első felénél még azt gondoltam, hogy ugyanolyan vagy mint én. Én is tudom, miért nem akarok kapcsolatot, barátokat, nekem nem éri meg az a sok lemondás. De én nem is vagyok önsajnáltató meg depressziós.
A második résznél viszont szerintem egyértelmű hogy magányos vagy emiatt, és szívesebben lennél vidám meg minden mint a többiek, de akkor meg nem kellene erőltetned a nagy egyedüllétet, mert mint látod csak rossz kedved lesz tőle.
Eleve ugye az ember társas lény, és az hogy vannak kivételek, akiknek tényleg nincs szükségük másokra, csak kevesekre igaz. A legtöbben akik egyedül akarnak lenni, bemesélik maguknak hogy jó ez így mert félnek az igazi kapcsolatoktól.
Szóval szerintem kezdj el nyitni az emberek felé, egy próbát biztos megérne.
Kösz, hogy válaszoltál.
Ennél egy kicsit bonyolultabb a helyzet, nem mindent írtam le, azt hittem felszínesebb válaszok jönnek, ezért nem tértem ki egy-két dologra. Szóval az addig oké, hogy hiányom van e téren, de ennél bonyolultabb vagyok (sajnos, bárcsak ne lennék) Volt olyan, hogy úgy álltak a dolgok, hogy oké most egy haveri társasággal vagyok, először jó volt, de egy idő után azt éreztem, hogy mégis egyedül akarok lenni, szóval mintha két eszme közt kallódnék. Próbáltam barátkozni, de kedvesen idiótán érzem magam és szerintem ezt a többiek is megérzik, ha meg szarkasztikus vagyok és lenéző, akkor meg egyedül rohadok meg, pedig most is úgy ölelnék egy lányt.
Én sem vagyok önsajnáltató a legtöbb esetben, vagyis nem lennék az most sem, ezt a kérdést is csak ide tettem fel, mert élőben nem lennék hű magamhoz ha elkezdenék rinyálni.
Ha olyan vidám lennék mint a többiek, akkor nem érezném azt a furcsa jó bizsergető érzést amit a különcség ad, vagy nem tudom. Lehet, hogy csak szexelni akarok?
válasza:Érdekes.
Na és 17:59 kifizetődő?
válasza:Van olyan társaság, ami beveszi a szarkazmusodat is, csak kell keresgélni kicsit, aki nem kopik le mellőled, az pont úgy fogja melletted jól érezni magát és azért, mert mindent kimondasz.
Egyébként te olyan vagy, mint a kisgyerek, akinek az a legnagyobb bánata, hogy nem tud a karácsonyfa alatt talált _összes_ játékkal egyszerre játszani.
Az egyedüllétnek meg a társaságnak és a párkapcsolatnak is megvannak a maga előnyei és hátrányai, és mivel ezek komplementer dolgok, ezért nem lehetmindkettőnek az előnyeig lehappolni, ez van, a világ már csak ilyen, az összes létező különböző sütit sem lehet mindet megkóstolni karácsonykor, hiába szeretnéd. Mert véges a gyomrod mérete, a kezeid száma és az időd.
Ezen kár filózni vagy búslakodni, el kell dönteni, hogy neked melyiknek az előnye kell jobban és milyen arányban, és aztán meg nem a nem választott opció után csorgatni a nyálad, mert akkor meg aztán hoppon maradsz.
Vegyíteni viszont lehet a dolgokat, persze szintén azon az áron, hogy akkor sem az egyedüllétedet, sem a társaságodat nem élvezheted úgy, mint ahogy egyébként élvezhetnéd külön-külön őket, ha csak az egyiket választanád.
Evvan.
Bocs, felszínes vagyok, tudom, de szerintem nem érdemes az ilyen dolgokat túlbonyolítani.
22:50
A karácsonyfás hasonlat jó volt. :)
Az a baj, hogy egy opcióm sincs...
válasza:figyusz, nekem nincs időm kapcsolatra, meg energiám se, meg szal nem akarok, de ez nem azt jelenti, hogy ne csajoznék egyfolytában ... de mindig tudjuk mindketten, h úgymond komolyabbat nem akarunk
na de attól még az ösztönök tombolnak, és miért kéne elnyomni azokat?
válasza:és hány éves vagy?
amúgy ne aggódj, az ünnepek hamar elmúlnak, és megint jönnek a szürke napok ... de ha nagyon zavar, egy vagon helyen szerveznek olyan szilveszteri vulit, ahova sokan egyedül is elmennek, szal ha nagyon akarsz társaságban lenni, sztem megoldható
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!