A barátnőm csak úyg lefirkantotta szomorú pillanatában. Szerinte nem tehetséges, de szerintem nagyon is! H afoglalkozna vele, lehetne írónő? Nektek mi a véleményetek erről?

Elmentem melletted, de csak utána vettem észre hogy te voltál az. Te, akit oly sokáig szerettelek. De hisz te mondtad hogy vége. Nem hittem el. Még most is szeretlek, csak már nem mondom el. Már letagadom! Te jó ég! Hisz te tuttad hogy én vagyok, nem? AZért csináltad! Mikor megláttalak azzal a lánnyal a padon éreztem hogy elsápadok. Érezetm, hogy könnyek gyűlnek a szemembe... Éreztem, hogy egyre jobban és jobban fojtogat az érzés..... az érzés hogy....hogy sírjak. És mikor megtetted, mikor megtetted! Azt soha nem felejtem el. Rám néztél /mélyen, bele a szemembe/, elmosolyodtál és megcsókoltad! Tudtam hogy vége, nem birtam tovább. Tudtam,..... az életem romokban hever.... Vége! Kész! Sarkon fordultam és elkezdtem szaladni. De olyan gyorsan hogy azt még én sem hittem el. Szaladtam és csak szaladtam. Célom volt, de hogy hogyan jutok oda azt nemtudtam. Nemérdekelt. Csak szaladtam. Éreztem hogy szúr az oldalam, és egyre nehezebben veszem a levegöt de nem törödtem vele. Egy kis idö mulva egy hatalmas sikítást hallottam, és az oldalamhoz kaptam. Utánna elsötétült a világ...

Másnap egy furcsa helyen feküdtem. Nemtudtam hogy hol vagyok, és biztos voltam benne hogy még sosem jártam itt de valahonnan tudtam hogy jó helyen. Egy orvos jött oda hozzám és megkérdezte hogy hogy vagyok. Nem válaszoltam, pedig értettem mit mond. Utánna belépett az ajtón egy fiú. Gesztenyebarna haja, lazán de egy kicsit gyerekesen is a szemébe lógott. Abba a gyönyörű Sötétkék szempárba. Elmosolyodott.

-Szervusz Lana! Reméllem már jobban vagy.

Te jó ég! Tudja a nevem! De valyon honnan?

-Most biztos azon gondolkodsz hogy honnan tudom a neved. megtaláltam a táskádban a monbilod és rögtön hívtam az az embert az „anyu“ címszó alatt. Ö monda, hogy Laná-nak hívnak. Én G. G. David vagyok , de szóllíts csak nyugodtan Davidnak.

-Helló! Lana vagyok. ŐŐŐ... izé... ezt már tudod. (ciki...). Mit mondtak anyuék? Mikor jönnek el értem?

- Hát kb úgy fél óra míg ideérnek. Egyébként hogy van a beteg Doktor úr?

Opsz! El is felejtettem, hogy a Doktor is ittvan, még jó hogy nem mondam semmi cikit!

- A beteg jól van, de azért gyakorolhatna egy kicsit máskor mielőtt le szeretné futni a maratont.

Az orvos és David is elmosolyodott. Csak én maradtam komoly. RAJTA járt az eszem. Hogy valyon meddig akar még gyötörni? Csengettek. Ez ébresztett ki a gondolkodásból. Ésszre sem vettem hogy David és az orvos már a másik szobából jöttek ki. Valyon anyáék jöttek?