Szibériában milyen élni? HOgy telik egy átlagos szibériai városlakó fiatal házaspár napja? Hát egy gyereké?

Az átlagos szibériai városlakó házaspár élete úgy folyik, mint egy átlagos nem szibériai városlakó házaspár élete. :P

Alapvetően Szibériában kétfajta település létezik: kicsi, elzárt falucska a civilizációtól több száz kilométerre, itt általában nemzetiségiek laknak, akik még a hagyományos vadászó/halászó-gyűjtögető életformát folytatják.

Aztán vannak a telepített városok, amiknek a lakossága inkább orosz, vagy kevert. Ezek között van Budapestnél nagyobb város is (Omszk, Novoszibirszk), és vannak pár tízezres városok, amik orosz viszonylatban kicsinek számítanak. Általánosságban elmondható, hogy a telepített városokban az átlagember ugyanúgy él, mint bárhol Kelet-Európában. Nagy eséllyel panellakásban él, vagy kétszáz éves polgári házakban (ez ugyebár a kisebbség), családi házak alig vannak. Mindkét szülő dolgozik, nagyjából azt, amit Európában, a különbség csupán annyi, hogy Szibériában hangsúlyosabb az ipar szerepe, mint Európában (érthető módon). Tehát az átlag szibériai ember gyárakban vagy egyéb ipari létesítményekben (pl. olajkutakon) dolgozik. Munkába autóval járnak, a tömegközlekedés a nagyvárosoktól eltekintve elég fejletlen, köszönhetően a nagy távolságoknak. Viszont minden városnak van repülőtere, a perülés sokkal elterjedtebb, mint bárhol máshol.

A gyerekek iskolába járnak, és semmiben nem szenvednek hátrányt a moszkvai vagy pétervári társaikhoz képest, mert ugyanolyan jó iskolák vannak Szibériában, mint Európában. Még egyetemre is lehet járni, bár szibériai születésű ismerőseim inkább elmennek egyetemre Moszkvába vagy egyéb európai városba, mert állítólag ott jobban lehet érvényesülni, és gazdagabb a szakirányválaszték is.

Az időjárásról talán nem kell sokat beszélni: nyáron döglesztően meleg van, minden tiszta mocsár, szúnyog, télen meg -50, -60 fok is lehet. Ezt túl kell élni valahogy.

Volt egy tanárom, aki ott született, és szinte szerelmes volt a szülőföldjébe (illetve miután még él, a mai napig az). 25 évig élt Magyarországon, ide nősült, aztán pár éve hazament, mert egyrészt sosem tudott igazán beilleszkedni ebben az országban, másrészt mert az otthon az mindig otthon marad. Nos, ő rengeteget mesélt Szibériáról. Az ottani oroszok ugyanúgy élnek, mint máshol. Talán a távolságok miatt nehezebb egy kicsit Szibériában élni, és az ember sokkal jobban ki van szolgáltatva az időjárásnak, mint máshol. Cserébe viszont a szibériaiak sokkal közelebbi kapcsolatban vannak a természettel, mint az európaiak. Nem állítom, hogy kisebb a környezetszennyezés, mert sajnos az ipar nagyon szennyez, és az oroszokat a mai napig nem igazán érdekli, hogy tenni kellene valamit azért, hogy unokáink is egy élhető világot örököljenek utánunk. Viszont az átlagszibériai tisztább levegőt szív, mint máshol, köszönhetően az erdőknek, amiket még mindig nem sikerült teljesen kipusztítani. A munkáról már írtam, a szabadidőt pedig nagyon változatosan tudják eltölteni. Megvannak ugyanis az ún. nyugati szórakozási formák is, mint pl. mozi, étterem, diszkó, különböző sportolási lehetőségek (az oroszok egyébként is sportos emberek, bár a városiak kezdenek ugyanúgy eltunyulni, mint a nyugatiak), de szeretnek kertészkedni is. Erre Szibériában elég kevés a lehetőség, bár a déli részeken nagyon jó termőtalajok vannak, és a mezőgazdasági szezon is elég hosszú a zöldségtermesztéshez. A virágokat nem igazán szeretik, nincs olyan kiterjedt kultúrája a virágkertészetnek, mint nálunk. Viszont a szibériaiak szeretnek horgászni, halászni (még a városiak is), északi síelni, vadászni, amire egy európainak egyre kevesebb esélye van.

A szibériaiak nagyon toleráns emberek. Erre rá is vannak kényszerülve, mert rengeteg nemzetiség él arrafelé. Szibéria nagy részén gyakorlatilag csak nemzetiségi köztársaságokat, ill. autonóm területeket találunk. Nekem konkrétan jakut ismerőseim vannak, akik azonban szülővárosukról, Jakutszkról elég keveset beszéltek. Amit elmondtak, hogy egy nagyon szép és jó város, megvan minden, ami egy városba kell, csak az időjárás nagyon megnehezíti ott az életet. Ezért ők nem helyben tanultak tovább, hanem Moszkvában. Több lehetőséget láttak benne, meg igazából vonzotta őket a főváros, kicsit ki akartak szakadni az otthoni miliőből. Mesélték, hogy a kaja és az egyéb használati cikkek nagyrészt repülőn érkezik hozzájuk, de mikor különösen kemény a tél, és használhatatlanná válik a repülőtér, van, hogy egy egész hónapig nem jön áru az üzletekbe. Ezen a problémán segítene, ha végre megépülne a már 20 éve tervezett vasút a városba (merthogy egyelőre nincs), akkor nem lennének többé ellátási problémák. De alapvetően a szibériaiak nem aggódnak ilyen hétköznapi problémákon: megszokták már ezt az életet, kicsit máshogy gondolkodnak, mint az európai átlag. Ők örülnek annak, ha meleg van, örülnek annak, ha hideg van, ha van kaja a boltban, ha van egy normális ruhád. Nem olyan telhetetlenek, mint máshol. Én ezt nagyon becsülöm bennük.

Az, hogy nagyon szúnyogos, mit jelent?

Ha egy órát a szabadban vagyunk, egy városon belül, akkor is úgy kell elhessegetni őket?